Érzelmi hullámvasút

Nagyon fura nap volt ez a mai, nagyon sok munkával, egy nagyon rossz hírrel, és egy nagyon jó hírrel, és bár egyik sem az én élettemmel kapcsolatos, mégis mindkettő nagy hatással volt rám. Úgy éreztem magam egész nap, mintha egy érzelmi hullámvasúton ülnék, furcsa volt.

Először iroda pletyka szinten hallottam, hogy az egyik nagyon kedves kolléganőmnek meghalt az édesapja. Nem akartam elhinni, hiszen tegnap cseteltem Patrissal, biztos mondta volna ha baj van. A papája sajnos váratlanul hunyt el, rosszul érezte magát, lefeküdt, és többet nem kelt fel. Nyugodjék békében!

Aztán jött egy telefonhívás egy barátnőmtől, hogy a mellében talált csomó nem rosszindulatú. Ez volt a legnagyszerűbb hír hetek óta! Bár még nem volt hasonló élményem, de mint nő át tudom érezni az aggódalmát, a félelmét. Szegénynek sok álmatlan éjszakája volt az eredményig, remélem ma jóízűen alszik majd.

Édesnek ma volt a búcsúztatója. Sokat vívódott azon, hogy bemenjen-e még utóljára a kollégáktól elbúcsúzni. 36 év után biztos nehéz lehet megválni a jól megszokott arcoktól, helyektől, tárgyaktól. Neki most egy teljesen új korszak kezdődik az életében, bízom benne, hogy megtalálja majd magát ismét! Mellesleg a tejszínes csokoládétortának nagy sikere volt az exkollégák körében, egy morzsa sem maradt!

A munkától ma agyvérzés közeli állapotban voltam. Nagyon rossz olyan emberekkel együtt dolgozni, akikről nem tudod mik az elvárásai, szokásai, és úgy érzed, hogy nem is egy nyelvet beszéltek. Aztán végül még is csak sikerült a melót megcsinálnom, persze a suli rovására. Az utolsó órára sikerült beérnem, de megérte! Nagyon jó órát tartott a Tanár Úr! Gondolkodásra késztető, vitatkozós, beszélgetős, informatív óra volt.

Mikor hazaértem megint a leültem a házidolgozatomat írni. Manapság ezek töltik ki az estéimet. Hmm, lehetne jobb programom is! :)

Fúúú, már ennyi az idő! Na megyek aludni, mert holnap reggel 8-tól pénzügy. Brrrrr, számítás, brrrr matek!

Dare alle luce - Átadni a fénynek

Már nagyon vártuk, és végre ma megszületett Marcell! Világra hozni olaszul dare alle luce, ami szó szerinti fordításban azt jelenti átadni a fénynek. Isten hozott a fényben Marcell!

Amúgy a kisfickó főiskolai - mondhatom - barátnőm Szilvi második gyermeke. Virág, aki egy szőke, göndör tündér az elsőszámú, és Szanival nagy rajongói vagyunk.

Hát igen, Szani vagy nevezzük Miss Mikropakknak szintén a főiskolai nyereségeimhez tartozik. Elég fura szerzett, de imádnivaló! Ha le kellene írnom azt hogy ő milyen, a következő szavakkal tenném ezt meg: szórakoztató, bohókás, hebrencs, hobórtos, érzelmes, szerelmes. Évekig Amerikában élt, szóval hunglish-ul beszél. Funny nagyon :)

Anyukám azt mondja, későn érő típus vagyok, és azt kell mondjam igaza van, mint mindig. Amikor a húszas éveimben ültem a főiskolai padok között egyáltalán nem érdekelt az egész, minden mással el voltam foglalva, csak a tanulással nem. (szóval egy kicsit megértelek Kismiújság, de csak egy kicsit.) Most így harminc után jobban átlátom a dolgokat, és végre olyat tanulok ami még érdekel is, bár a vállalatgazdaságtant és a pénzügyet kihagytam volna az élmények közül. Nagyon örülök, hogy sok kellemes embert megismertem a fősuli által, és nyertem három-négy új barátot is.

Mielőtt leültem írogatni tejszínes csokoládétortát rityentettem össze Édesnek, azaz a volt kollégáinak a búcsúbulira. Tudjátok Édes 36 év után betegsége miatt volt kénytelen ott hagyni a munkahelyét. Úristen! 36 év egy helyen!!! Ez a mi generációnk számára szinte elképzelhetetlen! Nagyon büszke vagyok ám az anyukámra! Mellesleg már azt fontolgatja, hogy jövőre hol tudna dolgozni. Valahol meg tudom őt érteni, nekem is hiányozna a napi rutin, a rendszeresség, és igen, még a kollégák is az életemből.

Azt hiszem, most megnézem a kedvenc sorozataimat a tévében, aztán még dolgozom egy kicsit a házidolgozataimon.

Jó éjszakát! Szép álomokat!

Buone notte! Sogni d'oro! (Álmodj aranyat! Hát nem szép?! Imádok mindent ami Olasz)

Beteg vagyok

Beteg vagyok! Fáj a fejem, fáj a lelkem. Az előbbi gyógyítható, a másikra még keresem a gyógyírt.

Együtt élek Vele, de estéről-estére egyedül vagyok. Királylány fogalmazta meg jól, társas magányban élek. Szörnyen hangzik, nem?! Pedig nagyon vágyom arra, hogy valaki itthon várjon amikor hazaérek, vagy legalább időben haza érjen. Nagyon vágyom valakire akire nemcsak akkor főzhetek amikor szabadnapos, vannak közös programjaink, közös impulzusaink. Nagyon vágyom minderre!

És vágyom a szerelemre! Egyszer valaki azt mondta, hogy a nők a szerelem érzésébe szerelmesek. Lehet, hogy igaza volt? Azt hiszem, igen. Én például mostanában rajongók egy zseniális magyar színészért. (ciki ez, így harmincegynéhány évesen?) Pedig nem vagyok/voltam rajongó típus. Kamasz szerelem, ezt is Királylány mondta, aki éppen Robbie Williamsné szeretne lenni, és ahogy ismerem még össze is jön neki!

A mai napom egyébként tele volt vegyes érzelmekkel. Tetszett, hogy nem voltak bent "A Managerek" az irodában, és ettől mindenkinek felszabadult jókedve volt. Tetszett, hogy jókat sztorizgatunk, és röhögtünk az ebéd mellett. Aztán kiderült, hogy az egyik nagyon kedvenc kolléganőm kórházba került, elment a babája. Nagyon sajnálom őt! Ilyenkor az ember nem tudja, mit is mondhatna. Azt hiszem egy szívből jövő sajnálom megteszi.

"Tovább él a nap, amikor megláttam, Tovább él a perc, amit úgy kívántam, Ha tovább élek én, tovább él ő bennem, Mit tehetnék mást, ha egyszer is szerettem...?

A fák is síratják az elveszett lombukat, Mit tehetsz Te mást, ha Neked is ez maradt? A fák is azt hiszik, hogy nem igaz most a tél, Mit tehetsz Te mást, ha egyszer is szerettél...?" (Adamis Anna - Képzeld Riport egy amerikai pop fesztiválról)

Találkoztam ma egy régi barátommal, na jó több volt ő mint barát, szerettem nagyon, na jó szerelmes voltam. Emberben ekkorát rég csalódtam, pedig gyakorlatom van benne. Annyira negatív lett, hogy ez elviselhetetlen! Utálom mikor beszégetsz valakivel, és az egész beszélgetés alatt az ő nyomorát hallgatod, az ő nyomorult életéről, és még véletlenül sem merül fel benne, hogy a másikkal vajon mi lehet! UTÁLOM!

A nap fénypontja a Királylánnyal való csajos csevej volt. Mindig feldobja a napom, egyszerűen magávalragadó a csajszi.

Megszereztem a Lora című keser-édes filmet, persze a fent említett rajongásom tárgya miatt. Tiszta hülye vagyok! A pasi egy mellék szerepet játszik benne, jól. Dráma, nevetés, szerelem, zene, minden egy filmben. Illik a mostani lelkiállapotomhoz. "Csak azt látsz, amit akarsz"

Vége a nyugdíjas korszaknak!

Le kell számolnom a nyugdíjas korszakommal! Amióta az exszomszédom Londonba tette át székhelyét, azóta átmentem remetébe. Na jó, azért annyira nem vészes a helyzet, de mintha régebben nagyobb társasági életet éltem volna :)

Jó-jó, azért most is járok moziba, színházba, vacsorázni vagy kávézni a csajokkal vagy Kismiújsággal, de hol maradnak azok a régi bulik ahol végig táncoltam az éjszakát?! Hiányoznak ezek az esték! És furcsa mód, most, hogy közeledik a karácsony még jobban hiányzik, mert valahogy mindig ekkor voltak a legnagyobb bulik! A legemlékezetesebb ezek közül a "Boldog Karácsony" volt Moncsikával és Mónikával. Életemben nem nevettem annyit, mint akkor. Majdnem beestünk a ruhatárba a röhögéstől, iszonyú jól éreztük magunkat!

Az is, hozzátartozik az igazsághoz, hogy mostanában akaratom ellenére megbántottam több embert is. Ezúton kérek tőlük bocsánatot!!! Bocsánatot, az én nem Te vagyok beszólásért, és a suli miatti csesztetésért! (mondjuk az utóbbi szerintem hasznára válik az illetőnek)

Most kimegyek Édeshez. Amióta tudatosult bennem az elmúlás érzése megpróbálok több időt együtt tölteni vele. Szerintem már egy kicsit zavarja a túlzott aggódásom, de nagyon féltem őt. Aztán meglátogatom Rékát, hátha kell neki egy kis segítség az IKEA szakkörhöz! Aztán még egy kávé valahol Moncsikaval, mert van miről beszélnünk! Lehet, hogy annyira mégsem nyugdíjas az életem?!

Othello

Rékám nagy színházbajáró, általában a fajsúlyosabb darabokat vele szoktam megnézni. Most egy Shakespeare darabra esett a választása, mégpedig az Eszenyi Enikő által rendezett Othellora a Vígszínházban. Az igazat megvallva voltak fenntartásaim, de a szereposztás meggyőzőtt. Nekem ezt meg kell néznem! A címszerepet az exkrétakörös Nagy Zsolt játszotta. Láttam őt színpadon, és több filmben is játszani, szerintem remek színész, bár ebben a szerepben nekem annyira nem jött be, bezzeg Fekete Ernő (aki mellesleg Tibor), a pasi egyszerűen zseniális volt!!!! Imádtam! A Katona József Színház művésze az áruló, gonosz, féltékeny főgonosz szerepét kapta, és az ember egyszerűen mindenkit lemosott, lejátszott a színpadról. /nem lehet őt valahol személyesen is megismerni? :) /

A csajok többsége - köztük Szani is - felsóhajtott amikor a Cassiot megszemélyesítő, szemtelenül jóképű Varju Kálmán lépett a színpadra. Az igazat megvallva róla még nem igazán hallottam, de engem meggyőzőtt.

A női főszerepet a szintén a Vígben vendégszereplő Béres Mártára osztotta a rendező. Az első felvonásban nem éreztem, hogy ő lenne az alkalmas személy Desdemona megformálására, és ezen a csajokkal el is vitatkoztunk, de a második felvonás után megszerettem. Fantasztikusan formálta meg a naív, ártatlan, végtelenül szerelmes nő szerepét.

Az előadás után beszélgettünk egy kicsit a csajokkal és kismiújsággal a darabról. Furcsa, hogy mennyire rányomja a bélyegét az ember lelkiállapotára egy színházi darab. Van akinek nagyon tetszett, van akinek még át kellett gondolnia az érzéseit a feldolgozással kapcsolatban. Azon tűnődtem, hogy a túlzott féltékenység mennyire megmérgezi egy ember lelkét. Be kell vallanom, hogy az útóbbi hónapokban én is éreztem valami ilyesmit, de nem tudom, hogy volt-e, van-e rá bármilyen okom. Utálom ezt az érzést! Lehet, hogy magamban nem vagyok elég biztos?!

Nem tudom, de manapság nem én vagyok a legboldogabb ember a Földön. Pedig....Édes (ő az anyukám) szívműtéte sikerült, van egy jóképű pasim, van egy egész jó állásom, vannak nagyon remek barátaim, akikre bármikor számíthatok, és tényleg sok remek dolog történik velem, de ezzek ellenére még sem érzem magam boldognak. Nem akarom a boldogságot hajszolni, de örülnék, ha végre megtalálnám a lelki békémet!

Na, hogy lesz egy "színikritikából" pszichoömlengés?! :S

Hát így!

PÉNTEK 13 Nem vagyok babonás, DE azért a péntek 13 az péntek 13 és kész! Reggel óriási dugó, persze megint nem sikerül időben beérni az irodába, és később az iskolába sem, pedig tepertem nagyon. Aztán mikor lóhalálában megérkeztem a terem elé, kiderült, hogy beteg az előadó, csak a nagyon remek TO elfelejtett minket értesíteni. Azért sikerült az időt pompásan eltölteni a csoporttársakkal. Könnyesre nevettem magam! Képzeljétek van egy srác, vagy inkább nevezzünk marslakónak, aki a 90-es évek elején vett magának egy Fiat Tipo típusú autót, amibe a mai napig 50.000 km-t sikerült beletennie!!!! De a legszebb az volt amikor közölte, hogy ő legutóbb augusztusban tankolt a verdába, és még mindig félig van a tank! Na ezt csinálja valaki utána! A vállalatgazdaságtan tanár a testvérét küldte be maga helyett órát tartani :), akinek a második mondata után mindenki elaludt a teremben. Utáltam! Az utolsó órán a női nyilvánosságról esett szó, majd a tanárnő betett egy DVD-t a reformációról, és ott hagyott minket a nagymama születésnapja miatt! :) Vicces egy iskolába járok! Amióta hazajöttem elolvastam a Királylány erotikusan túlfűtött blogját, pedig tanulnom kellene, mert holnap ZH-t írok. Ajjaj... Szóval írány a fürdőkád, és jegyzet tanulás! Ja, és képzeljétek, az a megtiszteltetés ért ma, hogy a Halakbarátnő feltette az egyik (tegnap itt megjelent) írásomat a saját blogjába! Na mostmár tényleg megyek! Hamarosan jelentekezzem!

Rékáztam ma! És ez nagy szó, mert hozzá nem lehet csakúgy időpontot kapni. Elfoglalt reklámipari napszámos. Örülök, hogy itt volt, már nagyon hiányzott a vele való csevej.

Ő már 15 éve fontos tartozéka az életemnek. Soha nem felejtem el azt a napot - a középiskola első napját - amikor megismertem. Úton a suliba odajött, és közölte velem, hogy mi osztálytársak vagyunk, én meg néztem rá mint egy ufóra, mert baromira nem emlékeztem rá (hozzáteszem másra sem). :) Olyanok vagyunk, mint a tűz és a víz. Ő nyugodt, régebben csöndes, és érti/értette a matekot, én zűrös, zajos, és matematikai antitalentum. Én szeretem a nyüzsgő éjszakai életet, ő elviseli a stílust amit én képviselek. Sok közös nincs bennünk, bár ha mégis jól meggondolom.... barna haj, barna szem, jah, és HALAK vagyunk, érzelmes, lelkizős halak. Sokat nevettünk, és rengetegek sírtunk együtt! Bruhaha, brühühü...

Réka felhívta ma a figyelmemet, hogy nem igazán írogatok a blogomba. Ezért összeszedtem magam, és tessék! Gondoltam megosztom veletek egy munkámat, amit ismert televíziós személyiség, az egyik tanárom órájára írtam. Az feladat az volt, hogy készítsünk egy újságírói jegyzetet Hajdú Eszter: A fideszes zsidó, a nemzeti érzés nélküli anya és a mediáció című filmje alapján. Íme:

"Barátok vagyunk. Mónika, Moncsi, Réka és én. Keresztények, zsidók, de barátok. Menedzserek, asszisztensek, kreatívok, barátok. Vidékiek, városiak, fővárosiak, barátok. Szeretjük a finom ételeket, a jó borokat, de nem egyezik az ízlésünk például a zene terén, ennek ellenére barátok vagyunk. Jobboldaliak, baloldaliak, Fideszesek, SZDSZ pártiak, MSZP szimpatizánsok és barátok.

Elítéljük a szélsőségeket, elítéljük az anarchizmust, a nácizmust, az idegengyűlöletet. Nem vagyunk szociófóbok, xenofóbok, homofóbok vagy technofóbok, szeretjük, hogy ilyen színes a világ.

Beszélgetünk, csacsogunk, vitatkozunk, és igen, néha össze is veszünk, de tiszteljük egymást, és tiszteletben tartjuk egymás vallását, politikai vagy akármilyen hovatartozását.

Kokárdát hordunk ha az ünnep úgy kívánja, és nem azért mert egy párt úgy kívánja!

Meghallgatjuk egymás véleményét cipőkről, ruhákról, a politikáról, és bár nem egyezik az ízlésünk, véres szájjal nem erőltetjük egymásra a magunk igazát, a magunk stílusát.

Sajnáljuk Gáborékat és Tóthékat, Lajost, Zsófit és Zsuzsát, mert mi nem hagyjuk, hogy közénk álljon bárki vagy bármi, egy párt, egy ideológia, mert barátok vagyunk, és manapság ebben a rohanó világban ez óriási kincsnek számít!"

Most, hogy ezt az írásomat ismét elővettem eszembe jutott, hogy mennyi olyan ember van az életemben, akikre bármikor számíthatok ha bajban vagyok. Örülök, hogy vannak nekem.

Örülök, hogy van az exszomszédlegjobbbarátnő, a Halakbarátnő, van a gyerekekkori barátnő, a munkahelyi kapcsolatból nyert barátnő, a partiban felszedett barátnő (inkább ő szedett fel minket), és még nem teljes a lista, mert azokról a fickókról, akik szintén nagyon fontosak az életemben még nem is írtam. Talán legközelebb....