Legyen már vége!

Legyen már vége ennek a napnak!

Legyen már vége ennek az évnek!

2008. december 31-én úgy döntöttem, hogy a 2009-es esztendő az én évem lesz. Hmmmm...

Hát nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt terveztem, álmodtam, kigondoltam. Az egész év anyukám betegsége körül zajlott, zajlik. Bár ha pozitívan fogom fel a dolgokat, - és miért ne tenném - nyáron sikerült a anyu szívműtéte, és ez nagyon nagy dolog! Aztán sikerültek a vizsgáim is, ami szintén nagyon jó volt! (remélhetőleg a mostani vizsgáimmal is így lesz ez)

Voltam az idén 2x Londonban, Olaszországban, mini vakációztam a csajokkal, és nagyon sokat voltam a Balatonon! Szóval nem is olyan rossz ez az év, de azért már vége lehetne, hogy tiszta lappal kezdjem, új fogadalmakkal a 2010. évet!

A minap akadozott a T-mobile hálózata, és hát 30-as számmal rendelkező lévén egész nap el voltam szakadva a külvilágtól, mert nálunk a cégnél a vonalas telefonok is T-mobile központból működnek! Borzalmas, hogy napjainkban mennyire függünk a mobil telefontól! Nem szeretem ezt az érzést! Ha valaki nem veszi fel a telefonját, már képesek vagyunk egyből a legrosszabbra gondolni, pedig lehet, hogy az illető éppen tárgyal, moziban vagy színházban van, esetleg ül a WCn (ami azt illeti van olyan ismerősöm aki ott is kezeli a hívásait).

Bezzeg régen amikor még vonalas telefon se volt minden lakásban, és email helyett levelet vagy képeslapot küldtünk egymásnak valahogy emberibb volt. Anyukáméknál őrzök egy dobozt telis-tele régi emlékekkel. Van köztük egy olyan amit Rékus írt nekem egy nyári szünetben egy torpedó játékos papírra. Nem emlékszem pontosan a szövegre, de tuti, hogy szó van benne pasikról, szerelemről :)

Annyira jó ezeket a régi "ereklyéket" nézegetni. De mi marad a mai levelezéseinkből? Ezeket már nem tudom eltenni emlékbe! Lehet, hogy jobb lenne, ha blog helyett is naplót írnék?! Szerintetek?