Premier

Tegnap este igazi, rongyrázós, celebektől hemzsegő színházi bemutatón voltunk Rékussal. A Pesti Színházban mutatták be Kamondi Zoltán rendezésében Mindent Anyámról című darabot. Gondolom ismerős a cím, hiszen az egyik legsikeresebb európai film, Pedro Almodovar Oscar díjas alkotásának színpadi változata ez.

A színház hemzsegett az ismert és kevésbé ismert sztároktól, művészektől, kultúrsznoboktól. Ott voltak a Víg/Pesti Színház művészei, tiszteletét tette Friderikusz Sándor, Pataki Ági, Sütő Enikő, egy rakás televíziós "napszámos". Mi a 7. sorban ültünk KOLTAI LAJOS operatőr, rendező és felesége mellett! Nagyon szerettem volna neki elmondani, hogy a Maléna, aminek ő volt az operatőre, és amiért Oscar jelölést is kapott az egyik kedvenc filmem, de inkább megtartottam magamnak.

Az előadás előtt Réka fenntartással állt a feldolgozáshoz, ami érthető is azok számára akik látták az Almodovar filmet. Be kell vallanom, hogy szerintem az előadás zseniális volt! Börcsök Enikő, Varju Kálmán, Epres Attila, Hegyi Barbara és a többi művész tényleg fantasztikus volt. Az én személyes kedvencem mellesleg Epres Attila alakítása volt, ő Agradot alakította a transzvesztita örömlányt. Láttam már őt több darabban játszani, de ez most egészen lehengerlő volt.

Az előadás közben rá kellett jönnöm, hogy a magyar közönség, vagy lehet, hogy csak ez a "kiváltságos" közönség mennyire rosszul reagált a színpadon történtekre. Nagyon furcsa volt, hogy voltak olyanok akik akkor is nevettek amikor éppen valami drámai történt a színpadon. Meg kell mondjam, ez engem kimondottan zavart.

Volt egy rész az anya-gyermek kapcsolatról, amikor igencsak küszködtem a könnyeimmel. És Rékus mintha belelátott volna a gondolataimba megnyugtatás képen megfogta a kezem. Köszönöm!

Az én drága csoporttársaim - Szani, Viktor, Szilvi - meghívtak egy szülinapi vacsorára a Goa Étterembe. Már nagyon várom - és nem a születésnap miatt - hanem hogy végre megint jókat nevessünk, beszélgessünk, mert már nagyon rég volt ilyen.

Harminc ööööö, harmincegynéhány éves leszek holnap. Nagyon furcsa lesz ezt Édesanya nélkül megélni. Mindig ő volt az első aki smst küldött nekem, és reggel felhívott telefonon. NAGYON HIÁNYZIK!

Anyukám minden év februárjában fánkot sütött, csoda finom, szalagos farsangi fánkot. Úgy gondoltam megtartom ezt a hagyományt és ki kerestem egy fánk receptet a netről. Nem egy egyszerű feladat a fánk készítés, de azt kell mondjam Édes büszke lenne most rám. Szerintem, és Tomi szerint is nagyon jól sikerült! Ez abból is gondolom, mert villámgyorsan beburkolt hármat.

Most el megyek apukámhoz és szállítok neki a fánkból, mert már biztos nagyon várja.

Jah, ha valaki kíváncsi a receptre, és fánk sütésre adná a fejét, a receptet itt találjátok:

http://nosalty.hu/farsangi_fank_recept_1977

R.I.P.

Egy levél fogadott ma a Facebookon egy ismeretlen lánytól. Először azt hittem, hogy egy rossz tréfa áldozata vagyok, hiszen az üzenet Szalai István barátom haláláról szólt. Az nem lehet, volt az első reakcióm, hiszen pár hete beszéltünk egymással, az nem lehet, mert mostanában kommentelte az egyik fotómat, és biztos nem is róla van szó, hiszen június 26-án lesz az esküvője, amire már szóban meg is hívott! Ezek voltak az első gondolataim mikor elolvastam az ismeretlen lány emailjét. Sajnos ez a szörnyű hír igaznak bizonyult. Az ismeretlen lány pedig István menyasszonya volt, aki tudta, hogy jóban vagyunk ezért írt nekem.

Pisti 32 éves, jóképű, pozitív srác volt. A közelmúltban került új munkahelyre, és tervezte a jövőjét az ő Petrájával. Sajnos az élet közbeszólt! István szíve nem bírta tovább, és feladta a küzdelmet. Szala, nyugodj békében!

Azt hittem, hogy a 2010-es évem jobb lesz mint az elmúlt évek. VALAKI MONDJON MÁR VALAMI JÓ HÍRT!!!! Úgy érzem, hogy a lelkem, a szívem nem visel el több megrázkódtatást.

Az egyetlen jó dolog ami az elmúlt napokban történt, hogy a testvéremmel ismét tudtunk egymással kulturált, emberi hangon beszélni. Megkönnyebbültem...

Tegnap színházban voltunk Hajnussal, bár 4 főre volt jegyünk. Rékus és Dávid sajnos nem tudott eljönni, mert a család autói sztrájkba léptek. Réka autóján a zár adta meg magát, Ani (ő Réka anyukája) verdája meg a hidegre való tekintettel egyszerűen nem indult és kész.

Jegy híján nem volt egyszerű bejutni az előadásra, de megoldottuk, sőt a jegyszedőknek is szereztünk egy vidám estét. Réka lediktálta a jegyen lévő információkat, és még MMS-ben is átküldte, hogy a színházban biztos elhiggyék a sztorinkat, én meg persze bőszen mutogattam mindenkinek, hogy márpedig nekünk van jegyünk csak más formában. Maxim Gorkij Barbárok című darabját néztük meg, és a Katona József Színház társulata ismét nem okozott csalódást! Fantasztikus előadás volt. Kár, hogy Rékusék lemaradtak!

Vasárnap délelőtt, hogy Patris érezze a törödést szénhidrát napot tartottunk. Elmentük a Vapianoba pizzázni hárman, mert hát Tomikát nem hagyhattam otthon vasárnap délben. Egész jól sikerült ebéd lett, pedig elég szarul indult. Örülök, hogy végre Patrist láttam kimozdulni a lakásból, és végre láttam, hogy nemcsak fénnyel táplálkozik! :)

Vettem magamnak egy pár héttel ezelőtt egy éves horoszkóp könyvet amiben heti prognózisok vannak, de az első fejezet tömören taglalja, hogy mit várhatok és más Halacskák mire számíthatnak 2010-re. Nos: "A 2010-es év bizony változást jelez, ugyanis a változásra, fordulatokra utaló, lassú mozgású Uránusz egész évben a Halak jegyén vonul át. Ez azonban jó hatású lesz tekintettel arra, hogy az év nagy részében az optimizmust, derűt sugárzó Jupiter is az Önök jegyében jár. Különösen az év első fele lesz alkalmas arra, hogy az esetleges váratlan fordulatoknak a jó oldalát lássák.

Tavasszal a magánéletre tevődik a hangsúly. A bizalom kérdése kerül előtérbe, de szerencsére nem fogja Önöket a párjuktól eltávolítani, sőt lehetőséget nyújt, hogy korábbi problémáikat megbeszéljék.

Utazásra a július lesz a legalkalmasabb.

Ha munkájukkal, hivatásukkal kapcsolatos változást terveznek, arra az ősz kínál jó lehetőségeket. Az év mottója az Önök számára ez lehet:

"Az életben elkerülhetetlen változásoknak próbáld meg a legjobb oldalát látni!"

Hát, ami azt illeti még nem érzem azt a fene nagy optimizmust és derűt, és nem igazán látom az elmúlt hetek történéseinek pozitív oldalát. Nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen változást hoz a tavasz a magánéletemben, talán Tomika megkéri a kezem?! Ááááá, én már nem hiszek a tündérmesékben. Viszont a júliusi utazás nagyon jó lenne! Esetleg meglátogatnám Princessa Rozát New York Cityben!

A múlt héten megleptem magam egy londoni repülőjeggyel! Márciusban elutazok 5 napra, és meglátogatom a drága barátnémat. Már nagyon várom! Jó lesz egy kicsit kiszakadni ezekből a szürke hétköznapokból!

Szeretem Londont! Nyüzsgő, mindig éber város. Már többször volt szerencsém hozzá, de még mindig nem láttam a város java részét. Na persze, mert Mónikával mindig a nyakunkba vettük az Oxford streetet, hogy beszerezzük az éppen aktuális szezon outfitjét. De majd most bepótolok egy csomó mindent. Szeretnék elmenni a National Gallerybe, a Tatebe, vásárolni a Covent Garden piacon, és esetleg megnézni egy színházi előadást.

Majd élménybeszámolók!

Angyal

Angyalos napjaim vannak mostanában. Hóangyalt csináltam a hétvégén a hatalmas nagy hóban, Robbie Williams Angels dalát hallgatom, és nagyon sokat gondolok Anyukámra, aki biztos, hogy őrangyalként vigyáz most rám onnan fentről.

Borzasztóak a reggeleim, és rémesek az estéim. Utálok minden reggel Édes hiányával szembesülni, este pedig utálom, hogy a gondolataim nem hagynak aludni. Ezért próbálok magamnak minél több programot szervezni, hogy legalább egy kis időre eltereljem ezeket a fájó gondolatokat.

Tegnap este például színházban voltam Rékussal és Kismiújsággal. A Katonában néztük meg Ibsen A vadkacsa című darabját. Fajsúlyos, depressziós mű, nem éppen a legjobb választás volt, az éppen aktuális lelkiállapotomhoz. Persze a főszereplő rajongásom tárgya Fekete Ernő Tibor ismét zseniális volt. A gyereket játszó Simkó Katalin viszont elborzasztott engem is, és Viktort is. Egyszerűen képtelen voltam összehozni a látványt, és a hangot. Olyan volt, mint egy gyerektestbe bújt felnőtt. Brrr...

Ma moziban voltam Hajnussal. Megnéztünk egy csajos limonádét, tudjátok, olyan típusú filmet amin csak ülsz, mint egy dinnye a fűben, és nem gondolkozol. Hááááááát, ahhoz képest, hogy vígjátékra vettünk jegyet, nem nevettük könnyesre magunkat. Egyszer nézhető, semmilyen valami.

Basszus már éjjel 1 óra van, és én nem jön álom a szememre. Nem akarok rászokni az altatóra, de muszáj lesz bevennem egy felet. Aludnom kell, mert kezdek nagyon kimerülni. Ha este el tudok aludni, akkor hajnalban biztos felkelek, és agyalok. Viszont ha nem tudok elaludni, akkor biztos, hogy reggel nem tudok felkelni. Mókuskerék...