Március 1.

Keserédes ez a mai nap. Ma van a születésnapom, az első Édesanya nélkül. Sírva feküdtem le, és sírva ébredtem, még mindig rettenetesen fáj a hiánya.

Reggel Tomival lementünk Balatonfüredre üzlethelyiséget nézni. Elég szkeptikusan álltam a dologhoz, ugyanis egy most nyíló bevásárlóközpontban lenne a hely, de be kell vallanom teljesen belelkesedtem amint megláttam az üzletet. Olyan jó lenne, ha összejönne! Drukkoljatok!

A születésnapom alkalmából csodaszép tavasz volt ma, legalábbis úgy döntöttem, hogy ez ma igenis csak nekem van! A nap sugarai simogatták az arcom, és a lelkem, úgy éreztem végre valami jó történik velem. Tomival beültünk a parton egy kávézóba reggelizni, beszélgetni, nagyon jól éreztem magam. Rég volt ilyen. Hazafelé az autóból bámultuk az érintetlen tavat, a napsütés gyönyörű hídat alkotott a Balaton vízén. Ismét rájöttem mennyire szeretem a magyar tengert.

Reggeltől estig jöttek a telefonhívások és az üzenetek rokonoktól, barátoktól, ismerősöktől telefonon, és persze a Facebookon is. Nagyon jó érzés, hogy ilyen sokan gondoltak/gondoltok rám. Köszönöm szépen!

Aztán hallottam még egy jó hírt. A testvéremet, aki szakács kinevezték chefnek a munkahelyén! Hát nem szuper?! Nagyon büszke vagyok rá, és tudom, hogy Édes is az!

Délután Tomival kimentem a temetőbe Anyukám sírjához. Virágokat ültettünk, mécsest gyújtottunk, és beszélgettem vele egy kicsit. Tegnap Marctól kaptam egy csomó holland tulipánhagymát, azokat ültettük el, mert Édes nagyon szerette a tulipánokat!

Beugrottunk Apuhoz is a munkahelyére, és annyira aranyos volt, nem feledkezett el a születésnapomról, pedig régen ezeket az ünnepeket Anyu tartotta számon.

Összességében nagyon szép volt ez a mai nap, pedig rettegtem tőle, hogy milyen lesz.

Holnap megyek vacsorázni a Goa Étterembe a legkedvencebb csoporttársakkal, Szanival, Viktorral, Szilvivel, és Petrácskával. Már nagyon várom! Nagyon szeretem őket, bár Viktor néha nagyon fel tud bosszantani, de ezt írjuk a fiatalsága számlájára. ;)