azért előbb-utóbb rendbe jön minden...

Milyen furcsa, hogy egy vadidegen emberrel milyen jót tudsz beszélgetni annak ellenére, hogy soha nem találkoztatok, és nem tudsz róla semmit. Ritka az ilyen azt hiszem. Ritka, hogy ennyire rá tudsz hangolódni valakire. Új ismerősöm G. gyermekkori Svájcba szakadt barátném - Nóri -haverja. Furcsa mód "találkoztunk"! Annak a cégnek "adta el a lelkét" :) ahol én is dolgozom, csak ő egy jobb helyen, a svájci irodában teszi majd mindezt. Szóval, valamikor a közelmúltban Nórinak egy céges dossziéba adtam doksikat, és ezt szúrta ki G. nála, és persze egyből ráharapott. Honnan van ez? Kitől? Aztán már beszéltünk is telefonon, majd Skypeon mert ultra mód parában van az új melóhely miatt. Négy órán keresztül csacsogtuk a cégről, az élet nagy és kevésbbé nagy dolgairól. Jól szórakoztam, baromi jókat röhögtünk! Remélem megismételjük! Úgy döntöttem, hogy 2010. második fele az utazás jegyében fog eltelni! Reményeim szerint augusztusban elutazunk nyaralni valamilyen meleg, kellemes, tengerparti helyre. Ha minden összejön, akkor a csajjokkal Sunnyval és Hajnussal kiugrunk Kismiújsághoz is Firenzébe augusztus végén. Aztán szeptemberben meglátogatom az én drága, bolond barátnőmet Londonban. Októberben amszterdami hosszúhétvége, és novemberben irány Svájc! Már csak egy franciaországi látogatást kellene megszerveznem Vikikéhez, mert megígértem neki! Hűűűű, kellene egy szponzor! Elkezdtem diétázni! Nem eszem semmilyen fehérlisztből készült terméket, és semmi olyat sem amiben cukor van! Büszke vagyok magamra, egész jól bírom! Szeretnék lefogyni legalább 15-20 kg-t! Drukkoljatok! Kell a motiváció! Az első másfél hét alatt 5 kg-t sikerült ledobnom! Ha még egy kicsit mozognék is sokkal könnyebb lenne, de ehhez még össze kell szednem magam!

Hiány

Annyira hiányzik! Hiányzik az a fajta szeretet amivel Édes szeretett. A mindenféle fenntartásoktól mentes, anyai szeretet. Hiányoznak a telefonhívások, hiányzik a "Hakapeszik Maki" arc, amit akkor vágott amikor megakart nevetetni, de ezt csak egyedül nekem produkálta, imádtam! Hiányzik a konyhai tingli-tangli tánc, és hiányoznak a közös bevásárlások. Hiányzik az ölelése, és a puszik is! Hiányzik! Óriás űrt hagyott maga után! Próbálom élni az életem, és próbálom nem mutatni, hogy mennyire fáj. Ha emberek között vagyok, akkor egész jól működöm, de egyedül állandóan kattog az agyam. Mikor lesz ennek vége? Vége lesz egyáltalán? Átalakulnak ezek a nagyon fájó gondolatok? Vagy ez már mindig így lesz? Mozgalmas nyaram van. Folyamatosan jövők-megyek-intézkedek. Állandóan a barátaimmal vagy Tomival lógok a Balatonon . Mindezek ellenére szinte minden nap sírok. Mindig van valami impulzus amiről Anya jutt eszembe, és ilyenkor zokogok mint a záporeső. Persze azért akad olyan is, amikor mosolyogva tudok Anyura gondolni, például ilyen amikor eszembe jutt a fent említett Hakapeszik Maki arc, vagy amikor Apuval emlékezünk Anycira. Remélem, hogy lassan márcsak így mosolygósan fogok Édesre gondolni, és elmúlnak ezek a sírós éjszakák.