azért előbb-utóbb rendbe jön minden...

Milyen furcsa, hogy egy vadidegen emberrel milyen jót tudsz beszélgetni annak ellenére, hogy soha nem találkoztatok, és nem tudsz róla semmit. Ritka az ilyen azt hiszem. Ritka, hogy ennyire rá tudsz hangolódni valakire. Új ismerősöm G. gyermekkori Svájcba szakadt barátném - Nóri -haverja. Furcsa mód "találkoztunk"! Annak a cégnek "adta el a lelkét" :) ahol én is dolgozom, csak ő egy jobb helyen, a svájci irodában teszi majd mindezt. Szóval, valamikor a közelmúltban Nórinak egy céges dossziéba adtam doksikat, és ezt szúrta ki G. nála, és persze egyből ráharapott. Honnan van ez? Kitől? Aztán már beszéltünk is telefonon, majd Skypeon mert ultra mód parában van az új melóhely miatt. Négy órán keresztül csacsogtuk a cégről, az élet nagy és kevésbbé nagy dolgairól. Jól szórakoztam, baromi jókat röhögtünk! Remélem megismételjük! Úgy döntöttem, hogy 2010. második fele az utazás jegyében fog eltelni! Reményeim szerint augusztusban elutazunk nyaralni valamilyen meleg, kellemes, tengerparti helyre. Ha minden összejön, akkor a csajjokkal Sunnyval és Hajnussal kiugrunk Kismiújsághoz is Firenzébe augusztus végén. Aztán szeptemberben meglátogatom az én drága, bolond barátnőmet Londonban. Októberben amszterdami hosszúhétvége, és novemberben irány Svájc! Már csak egy franciaországi látogatást kellene megszerveznem Vikikéhez, mert megígértem neki! Hűűűű, kellene egy szponzor! Elkezdtem diétázni! Nem eszem semmilyen fehérlisztből készült terméket, és semmi olyat sem amiben cukor van! Büszke vagyok magamra, egész jól bírom! Szeretnék lefogyni legalább 15-20 kg-t! Drukkoljatok! Kell a motiváció! Az első másfél hét alatt 5 kg-t sikerült ledobnom! Ha még egy kicsit mozognék is sokkal könnyebb lenne, de ehhez még össze kell szednem magam!

Hiány

Annyira hiányzik! Hiányzik az a fajta szeretet amivel Édes szeretett. A mindenféle fenntartásoktól mentes, anyai szeretet. Hiányoznak a telefonhívások, hiányzik a "Hakapeszik Maki" arc, amit akkor vágott amikor megakart nevetetni, de ezt csak egyedül nekem produkálta, imádtam! Hiányzik a konyhai tingli-tangli tánc, és hiányoznak a közös bevásárlások. Hiányzik az ölelése, és a puszik is! Hiányzik! Óriás űrt hagyott maga után! Próbálom élni az életem, és próbálom nem mutatni, hogy mennyire fáj. Ha emberek között vagyok, akkor egész jól működöm, de egyedül állandóan kattog az agyam. Mikor lesz ennek vége? Vége lesz egyáltalán? Átalakulnak ezek a nagyon fájó gondolatok? Vagy ez már mindig így lesz? Mozgalmas nyaram van. Folyamatosan jövők-megyek-intézkedek. Állandóan a barátaimmal vagy Tomival lógok a Balatonon . Mindezek ellenére szinte minden nap sírok. Mindig van valami impulzus amiről Anya jutt eszembe, és ilyenkor zokogok mint a záporeső. Persze azért akad olyan is, amikor mosolyogva tudok Anyura gondolni, például ilyen amikor eszembe jutt a fent említett Hakapeszik Maki arc, vagy amikor Apuval emlékezünk Anycira. Remélem, hogy lassan márcsak így mosolygósan fogok Édesre gondolni, és elmúlnak ezek a sírós éjszakák.

Tik-tak

Szerintetek tényleg ciki, ha manapság egy 34 éves lánynak nincs férje, gyermeke, abból is legalább kettő?

Pénteken hivatalos voltam az általános iskolai évfolyamtalálkozóra. Rajtam kivül minden lánynak már legalább két gyereke volt, és majdnem minden srác is büszkélkedett egy vagy két pujával. Írtó kényelmetlenül érzetem magam, amikor folyamatosan azt dörgölték az orrom alá, hogy tik-tak-tik-tak megy az idő, szülnöm kellene már, meg hogy ez mekkora boldogság az életben. Én ezt mind elhiszem, DE...

Egy percig sem sajnálom, hogy úgy éltem eddig az életem, hogy az tele volt kalanddal, szórakozással, utazással, tanulással.

Nem hiszem, hogy attól kevesebb ember lennék, hogy még nem szültem gyereket, gondolom nem vagyok még semmiről lemaradva!

Én nem szoktam felhozni azoknak akik fiatalon szültek , hogy elment mellettetek az élet, mert a gyereknevelés teljes embert kíván, óriás felelősséggel, és lemondással, és addig amíg én éltem az izgalmas, szórakoztató életem, addig ti lepukkanva, lenőtt hajjal gyereket neveltetek, mert meg kell mondanom, a társaság java része nem volt csúcsformában.

Egyetlen dolgot sajnálok, de azt nagyon, hogy Anya nem láthatja az unokáját! De tudom, hogy egyszer biztos lesz valaki akit ugyanúgy szerethetek, ahogy azt Anyukám szeretett engem!

Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Istenien éreztem magam! Köszönöm Szaninak, hogy megszervezte a születésnapi vacsorámat! Köszönöm Kismiújságnak a gyönyörű tavaszi csokrot! Köszönöm Szilvinek, hogy nagyon bátor volt, és elhozta Virágot és Marci babát! Nagyon szeretlek Benneteket!

Március 1.

Keserédes ez a mai nap. Ma van a születésnapom, az első Édesanya nélkül. Sírva feküdtem le, és sírva ébredtem, még mindig rettenetesen fáj a hiánya.

Reggel Tomival lementünk Balatonfüredre üzlethelyiséget nézni. Elég szkeptikusan álltam a dologhoz, ugyanis egy most nyíló bevásárlóközpontban lenne a hely, de be kell vallanom teljesen belelkesedtem amint megláttam az üzletet. Olyan jó lenne, ha összejönne! Drukkoljatok!

A születésnapom alkalmából csodaszép tavasz volt ma, legalábbis úgy döntöttem, hogy ez ma igenis csak nekem van! A nap sugarai simogatták az arcom, és a lelkem, úgy éreztem végre valami jó történik velem. Tomival beültünk a parton egy kávézóba reggelizni, beszélgetni, nagyon jól éreztem magam. Rég volt ilyen. Hazafelé az autóból bámultuk az érintetlen tavat, a napsütés gyönyörű hídat alkotott a Balaton vízén. Ismét rájöttem mennyire szeretem a magyar tengert.

Reggeltől estig jöttek a telefonhívások és az üzenetek rokonoktól, barátoktól, ismerősöktől telefonon, és persze a Facebookon is. Nagyon jó érzés, hogy ilyen sokan gondoltak/gondoltok rám. Köszönöm szépen!

Aztán hallottam még egy jó hírt. A testvéremet, aki szakács kinevezték chefnek a munkahelyén! Hát nem szuper?! Nagyon büszke vagyok rá, és tudom, hogy Édes is az!

Délután Tomival kimentem a temetőbe Anyukám sírjához. Virágokat ültettünk, mécsest gyújtottunk, és beszélgettem vele egy kicsit. Tegnap Marctól kaptam egy csomó holland tulipánhagymát, azokat ültettük el, mert Édes nagyon szerette a tulipánokat!

Beugrottunk Apuhoz is a munkahelyére, és annyira aranyos volt, nem feledkezett el a születésnapomról, pedig régen ezeket az ünnepeket Anyu tartotta számon.

Összességében nagyon szép volt ez a mai nap, pedig rettegtem tőle, hogy milyen lesz.

Holnap megyek vacsorázni a Goa Étterembe a legkedvencebb csoporttársakkal, Szanival, Viktorral, Szilvivel, és Petrácskával. Már nagyon várom! Nagyon szeretem őket, bár Viktor néha nagyon fel tud bosszantani, de ezt írjuk a fiatalsága számlájára. ;)

Premier

Tegnap este igazi, rongyrázós, celebektől hemzsegő színházi bemutatón voltunk Rékussal. A Pesti Színházban mutatták be Kamondi Zoltán rendezésében Mindent Anyámról című darabot. Gondolom ismerős a cím, hiszen az egyik legsikeresebb európai film, Pedro Almodovar Oscar díjas alkotásának színpadi változata ez.

A színház hemzsegett az ismert és kevésbé ismert sztároktól, művészektől, kultúrsznoboktól. Ott voltak a Víg/Pesti Színház művészei, tiszteletét tette Friderikusz Sándor, Pataki Ági, Sütő Enikő, egy rakás televíziós "napszámos". Mi a 7. sorban ültünk KOLTAI LAJOS operatőr, rendező és felesége mellett! Nagyon szerettem volna neki elmondani, hogy a Maléna, aminek ő volt az operatőre, és amiért Oscar jelölést is kapott az egyik kedvenc filmem, de inkább megtartottam magamnak.

Az előadás előtt Réka fenntartással állt a feldolgozáshoz, ami érthető is azok számára akik látták az Almodovar filmet. Be kell vallanom, hogy szerintem az előadás zseniális volt! Börcsök Enikő, Varju Kálmán, Epres Attila, Hegyi Barbara és a többi művész tényleg fantasztikus volt. Az én személyes kedvencem mellesleg Epres Attila alakítása volt, ő Agradot alakította a transzvesztita örömlányt. Láttam már őt több darabban játszani, de ez most egészen lehengerlő volt.

Az előadás közben rá kellett jönnöm, hogy a magyar közönség, vagy lehet, hogy csak ez a "kiváltságos" közönség mennyire rosszul reagált a színpadon történtekre. Nagyon furcsa volt, hogy voltak olyanok akik akkor is nevettek amikor éppen valami drámai történt a színpadon. Meg kell mondjam, ez engem kimondottan zavart.

Volt egy rész az anya-gyermek kapcsolatról, amikor igencsak küszködtem a könnyeimmel. És Rékus mintha belelátott volna a gondolataimba megnyugtatás képen megfogta a kezem. Köszönöm!

Az én drága csoporttársaim - Szani, Viktor, Szilvi - meghívtak egy szülinapi vacsorára a Goa Étterembe. Már nagyon várom - és nem a születésnap miatt - hanem hogy végre megint jókat nevessünk, beszélgessünk, mert már nagyon rég volt ilyen.

Harminc ööööö, harmincegynéhány éves leszek holnap. Nagyon furcsa lesz ezt Édesanya nélkül megélni. Mindig ő volt az első aki smst küldött nekem, és reggel felhívott telefonon. NAGYON HIÁNYZIK!

Anyukám minden év februárjában fánkot sütött, csoda finom, szalagos farsangi fánkot. Úgy gondoltam megtartom ezt a hagyományt és ki kerestem egy fánk receptet a netről. Nem egy egyszerű feladat a fánk készítés, de azt kell mondjam Édes büszke lenne most rám. Szerintem, és Tomi szerint is nagyon jól sikerült! Ez abból is gondolom, mert villámgyorsan beburkolt hármat.

Most el megyek apukámhoz és szállítok neki a fánkból, mert már biztos nagyon várja.

Jah, ha valaki kíváncsi a receptre, és fánk sütésre adná a fejét, a receptet itt találjátok:

http://nosalty.hu/farsangi_fank_recept_1977