Le kell számolnom a nyugdíjas korszakommal! Amióta az exszomszédom Londonba tette át székhelyét, azóta átmentem remetébe. Na jó, azért annyira nem vészes a helyzet, de mintha régebben nagyobb társasági életet éltem volna :)
Jó-jó, azért most is járok moziba, színházba, vacsorázni vagy kávézni a csajokkal vagy Kismiújsággal, de hol maradnak azok a régi bulik ahol végig táncoltam az éjszakát?! Hiányoznak ezek az esték! És furcsa mód, most, hogy közeledik a karácsony még jobban hiányzik, mert valahogy mindig ekkor voltak a legnagyobb bulik! A legemlékezetesebb ezek közül a "Boldog Karácsony" volt Moncsikával és Mónikával. Életemben nem nevettem annyit, mint akkor. Majdnem beestünk a ruhatárba a röhögéstől, iszonyú jól éreztük magunkat!
Az is, hozzátartozik az igazsághoz, hogy mostanában akaratom ellenére megbántottam több embert is. Ezúton kérek tőlük bocsánatot!!! Bocsánatot, az én nem Te vagyok beszólásért, és a suli miatti csesztetésért! (mondjuk az utóbbi szerintem hasznára válik az illetőnek)
Most kimegyek Édeshez. Amióta tudatosult bennem az elmúlás érzése megpróbálok több időt együtt tölteni vele. Szerintem már egy kicsit zavarja a túlzott aggódásom, de nagyon féltem őt.
Aztán meglátogatom Rékát, hátha kell neki egy kis segítség az IKEA szakkörhöz! Aztán még egy kávé valahol Moncsikaval, mert van miről beszélnünk!
Lehet, hogy annyira mégsem nyugdíjas az életem?!
1 megjegyzés:
Jajjj, na végre tudok írni :)
Megjegyzés küldése