Rékáztam ma! És ez nagy szó, mert hozzá nem lehet csakúgy időpontot kapni. Elfoglalt reklámipari napszámos. Örülök, hogy itt volt, már nagyon hiányzott a vele való csevej.

Ő már 15 éve fontos tartozéka az életemnek. Soha nem felejtem el azt a napot - a középiskola első napját - amikor megismertem. Úton a suliba odajött, és közölte velem, hogy mi osztálytársak vagyunk, én meg néztem rá mint egy ufóra, mert baromira nem emlékeztem rá (hozzáteszem másra sem). :) Olyanok vagyunk, mint a tűz és a víz. Ő nyugodt, régebben csöndes, és érti/értette a matekot, én zűrös, zajos, és matematikai antitalentum. Én szeretem a nyüzsgő éjszakai életet, ő elviseli a stílust amit én képviselek. Sok közös nincs bennünk, bár ha mégis jól meggondolom.... barna haj, barna szem, jah, és HALAK vagyunk, érzelmes, lelkizős halak. Sokat nevettünk, és rengetegek sírtunk együtt! Bruhaha, brühühü...

Réka felhívta ma a figyelmemet, hogy nem igazán írogatok a blogomba. Ezért összeszedtem magam, és tessék! Gondoltam megosztom veletek egy munkámat, amit ismert televíziós személyiség, az egyik tanárom órájára írtam. Az feladat az volt, hogy készítsünk egy újságírói jegyzetet Hajdú Eszter: A fideszes zsidó, a nemzeti érzés nélküli anya és a mediáció című filmje alapján. Íme:

"Barátok vagyunk. Mónika, Moncsi, Réka és én. Keresztények, zsidók, de barátok. Menedzserek, asszisztensek, kreatívok, barátok. Vidékiek, városiak, fővárosiak, barátok. Szeretjük a finom ételeket, a jó borokat, de nem egyezik az ízlésünk például a zene terén, ennek ellenére barátok vagyunk. Jobboldaliak, baloldaliak, Fideszesek, SZDSZ pártiak, MSZP szimpatizánsok és barátok.

Elítéljük a szélsőségeket, elítéljük az anarchizmust, a nácizmust, az idegengyűlöletet. Nem vagyunk szociófóbok, xenofóbok, homofóbok vagy technofóbok, szeretjük, hogy ilyen színes a világ.

Beszélgetünk, csacsogunk, vitatkozunk, és igen, néha össze is veszünk, de tiszteljük egymást, és tiszteletben tartjuk egymás vallását, politikai vagy akármilyen hovatartozását.

Kokárdát hordunk ha az ünnep úgy kívánja, és nem azért mert egy párt úgy kívánja!

Meghallgatjuk egymás véleményét cipőkről, ruhákról, a politikáról, és bár nem egyezik az ízlésünk, véres szájjal nem erőltetjük egymásra a magunk igazát, a magunk stílusát.

Sajnáljuk Gáborékat és Tóthékat, Lajost, Zsófit és Zsuzsát, mert mi nem hagyjuk, hogy közénk álljon bárki vagy bármi, egy párt, egy ideológia, mert barátok vagyunk, és manapság ebben a rohanó világban ez óriási kincsnek számít!"

Most, hogy ezt az írásomat ismét elővettem eszembe jutott, hogy mennyi olyan ember van az életemben, akikre bármikor számíthatok ha bajban vagyok. Örülök, hogy vannak nekem.

Örülök, hogy van az exszomszédlegjobbbarátnő, a Halakbarátnő, van a gyerekekkori barátnő, a munkahelyi kapcsolatból nyert barátnő, a partiban felszedett barátnő (inkább ő szedett fel minket), és még nem teljes a lista, mert azokról a fickókról, akik szintén nagyon fontosak az életemben még nem is írtam. Talán legközelebb....