HaHó

Budapestet ma ellepte a hó, és ez témát adott mindenki számára. Ezt zengi a TV, a rádió, és erről írnak a barátaim a Facebookon is. Valaki imádja, van aki utálja. Nekem tetszik nagyon! Gyönyörű! Ez a vers jutott eszembe (azt hiszem óvodás koromban tanultam)

Szabó Lőrinc: Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,

Repülőgép, amin jár,

Szél röpíti, az a gépe,

Így ül a ház tetejére.

Ház tetején sok a drót,

Megnézi a rádiót,

Belebúj a telefonba,

Lisztet rendel a malomba.

Lisztjét szórja égre-földre,

Fehér lesz a világ tőle,

Lisztet prüszköl hegyre-völgyre,

Fehér már a város tőle:

Fehér már az utca,

Fehér már a puszta,

Pepita a néger,

Nincs Fekete Péter,

Sehol, de sehol nincs már fekete,

Csak a Bodri kutyának az orra hegye,

És reggel az utca, a puszta, néger,

A taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter,

És ráadásul a rádió,

Mind azt kiabálja, hogy ESIK A HÓ!

Bár azért okozott kellemetlenséget is ez a mérhetetlen mennyiségű csapadék. Béka (az autóm) egy nagyobb hókupachoz hasonlított reggel, eltelt egy fél óra mire kiszabadítottam a rabságból. Furcsa, de szeretek hóban vezetni, gondolom a kihívás miatt. Reggel, amikor mentem bevásárolni, a hókotrónak még se híre, se hamva nem volt, de azért elküzdöttem magam a kis tecsóba.

Képzeljétek, tegnap a Fővárosi Nagycirkuszban voltam Rékussal, és két huszonéves sráccal. (Mónika, nem fogok a sorsodra jutni!!! ;) )

Amikor Réka felhívott, hogy milyen programot szervezett, élből nemet mondtam. Nem szerettem a cirkuszt. Persze ő meggyőzött! Na igen, ahhoz nagyon ért! Már tini korunkban is óriási tehetsége volt hozzá, hogy fűzze meg Anyukámat, ha valahova el akart menni velem. Ha kellett együtt sírtunk a cél érdekében.

Szóval elmentem vele a cirkuszba, és nem bántam meg. Igazán jól szórakoztunk! Az idomított cicáknál nem akartam hinni a szememnek, és persze voltak nagyobb macskák is. Heten, mint a gonoszok. Természetesen az oroszlánidomár beletette a fejét az egyik oroszlán szájába, én meg folyamatosan arra gondoltam milyen lehet egy ilyen nagy macs száj higiéniája?!

A legelképesztőbb a Vargas testvérek produkciója volt. A halálkerék nevezetű szerkezetben félelmetes artista mutatatványokat adtak elő. Mi meg csak annyit tudtunk mondani, hogy uuuu, bmeg, juj, bmeg, le ne essen, bmeg, bmeg, bmeg... Nesze neked kultúr magyar!

Holle anyó megint elkezdte rázni a dunyháját. Úgy látszik a teljes káoszra hajt az öreglány.

Se baj, holnap majd építek egy hóembert, talán szánkózom is egyet.

Most megyek és Anyukámnak gyújtok egy gyertyát, mint minden este...

Juhász Gyula: Emlék

A szálló évekkel Sok minden megy el, De a szív, a koldus Tovább énekel. Mi remény volt régen, Emlék ma csupán, De legalább sírhatsz, Tűnt szépek után. Ami emlék, szebb is, Mint az, ami él, Romok is ragyognak Hűs Hold fényinél!

Bajban ismerszik meg a barát

Furcsa napjaim vannak, egyik percben végtelen nyugalom tölt el, a másik pillanatban zokogok. Napközben még csak-csak elvagyok, de a reggelek, és az esték szörnyűek. Minden reggeli ébredésnél szembesülök azzal, hogy Anya már nincs többé. Borzasztóan hiányzik!

Egyik nap kaptam egy emailt a főiskoláról, amiben arról értesítettek, hogy az egyik dolgozatom ötös lett. Rutin mozdulatokkal nyúltam a telefon felé, de aztán a felismerés megbénította a kezem. Már nem tudom Őt felhívni, hogy elújságoljam a nagy hírt. Most Apukámat hívtam fel, aki nagyon örült a hírnek, és szerintem büszke is rám, de azért ez más.

A kollégáim nagyon kedvesek velem, Betti, Balázs, Hajni folyamatosan ápolgatják a lelkemet, azért néha-néha elsírom magam az irodában, főleg mikor azokat a képeket nézegetem, amikor Anycival és Mónikával a veszprémi állatkertben kirándultunk. Mit nem adnék azért, ha még egy ilyen napot eltölthetnék Anyukámmal.

Úgy mondják, hogy bajban ismerszik meg a barát! És tényleg! Most ténylegesen kiderült, hogy kire számíthatok igazán, kit nevezhetek igazán a barátomnak. Szerencsés vagyok, hogy vannak jópáran! Köszönöm nekik, hogy vannak nekem!

Moncsika itt volt egyik nap, és London is bejelentkezett, Rékustól pedig kaptam gyönyörű virágokat. Köszönöm Lányok, hogy ennyit törödtök velem!

Ma volt a második évfolyam dolgozatunk, és négyes lett. A körülményekhez képest ez nem is olyan rossz. Szandrám, ez a projekt a munkád nélkül nem valósulhatott volna meg! Ha jobb formában leszek, majd megünnepeljük, hogy ennek a vizsgaidőszaknak is sikeresen a végére értünk! Tudom, hogy most Édesanya nagyon büszke rám!

A prezentáció után hazajöttem aludni, mert teljesen lemerült az elemem. Fájt a torkom, a fejem, és egész nap sírtam. Szegény Tomi, és szegény Apukám nem tudtak megvigasztalni. Ezért este találkoztam Hajnussal, és elmentünk moziba, és megnéztünk egy új vígjátékot. A film után lelkiismeret furdalásom volt, szabad nekem egyáltalán nevetnem?! Nem sértem meg Anyukám emlékét azzal, ha egy kicsit jól érzem magam?! Úgye nem?!

Holnap készülünk a hétfőre! Készülünk, mert jönnek a vidéki rokonok a temetésre. Ebédet főzünk, takarítunk. Nekem a lelkemet is fel kell készítenem erre napra, hogy eltudjak Édestől búcsúzni. Úgy döntöttem levelet írok neki, amit szeretnék neki "odaadni". Már a fejemben összeállt a levél, de még nem volt erőm leírni. Majd holnap...

Hétköznapi hősnő

Nagyon sokat beszélek Édesről, a vele eltöltött időről, a közös élményekről, az életemről, életéről. (ne haragudjatok, ha néha már sok vagyok)

Azt gondolom, hogy Anyukám példaértékű életet élt, és ezt most nemcsak az elfogultság mondatja velem! 36 évig dolgozott egy munkahelyen, kemény volt a munka, de Ő soha nem panaszkodott. Szerették Őt a kollégái, kolléganői, főnökei. Ezt onnan tudom, hogy amikor kórházban volt, a főnöke minden nap felhívta, és a kollégák is hetente többször. Sőt, amikor már otthon lábadozott meg is látogatták, bár szerinte csak a finom hurka miatt. :)

37 évig élt együtt Apukámmal jóban-rosszban, és azért be kell valljam nem volt egyszerű dolga.

A testvérem és én mindent megkaptunk tőle amit megtudott adni nekünk, és a halála után is gondoskodik rólunk. Elképesztő ahogyan a pénzzel bánt, nagyon sajnálom, hogy ezt nem tudtam tőle megtanulni!

Édes és köztem valami egészen különleges kapcsolat van/volt, és én erre annyira, de annyira büszke vagyok, és remélem, tudom, hogy Ő is az. Ő volt az én fő kritikusom, rajongóm, barátnőm, Anyukám, bizalmasom, hétköznapi hősnőm! Én voltam az Ő Anya-majma, Csillukája, kislánya, Tündérvirágszála.

Nagyon hiányzik a meleg ölelése! Hiányoznak a puszik! Hiányzik, hogy kikísérjen az autómhoz, mert ezt mindig megtette! Egyszerűen hiányzik minden ami Ő volt.

Most fotóalbumot készítek Róla, Apunak, a tesómnak, és magamnak. Beleteszek minden olyan emléket, képet ami vele kapcsolatos, amiket Ő gyűjtött össze. Szeretném ha egyszer lesz gyermekem akkor megtudjam mutatni, hogy az Anyukám, a Nagymamája mennyire klassz nő volt, szeretném ha nekem is ilyen kapcsolatom lenne a lányommal, fiammal.

Nem megy az alvás.

Már hajnal kettő óra fetrengek a kanapén, és nem tudok elaludni. Folyamatosan pörögnek a gondolatok az agyamban, folyamatosan próbálom keresni a választ a megmagyarázhatatlanra.

Édes minden gondolatomban ott van, nem tudom, hogy viseljem el a hiányát.

Elhoztam magammal a kispárnáját, mert olyan illata van, mint neki volt, és most azzal alszom. És itt van velem Alfie is, ő egy nagy, puha mackó, amit Londonból hoztam Anyának. Annyira puha, hogy Édes mindig a mellkasára szorította, hogy ne fájjon a szívműtét utáni hege. Most én szorítom magamhoz Alfiet, így egy kicsit közelebb érzem magamhoz Anyukámat.

Azon gondolkoztam, hogy hogy szólított engem Anyu. Megkérdeztem Aput, Tomit, Rékust, a Keresztanyut is, mert egyszerűen nem jutott eszembe. Ez borzalmas. Mindenki azt mondta, hogy Csillu és Csillukám. Hiszek nekik, mert én nem emlékezem, nekem egyszerűen kihagy az agyam mostanában.

Nagyon sok képet, emléket szedtünk elő Apuval és Kálcival. Sokat sírunk, sokat nevetünk ezeken az emlékeken. Keserédes az emlékezés. Annyira szerettem amikor Ő mesélte nekem a gyermekkori történeteket, olyan szeretettel tette ezt.

Megkérdeztem Apukámat, miért szeretett bele Anyuba, miért Őt választotta?! Azt válaszolta, mert olyan nagy szája volt. Hát ebben biztos hasonlítok rá, és azt gondolom másban is. Remélem tényleg így van.

Reggel 5 óra van, álom sehol, csak az a furcsa fájdalom a szívemben...

Köszönöm...

Tudjátok mi a nagyon rossz a szeretetben?! Ha nagyon hozzászoksz, ha nagyon megszereted, akkor utána nagyon nehéz elengedned. Nagyon szerettem Édest. Ő jelentette nekem a szeretetet, az anyai ölelést, a biztonságot, a néha fájó, de őszinte szavakat, a biztatást, életem legszebb perceit, ő jelentett nekem mindent! Tulajdonképpen neki köszönhetem, hogy ilyen lettem, és azt hiszem nem hozok rá szégyent, bár ezt Ti tudjátok megítélni.

Borzalmas üresség van most a lelkemben, nagy, fájó üresség. Kiszakították a lelkem egy részét, és ezt már senki nem adhatja vissza nekem.

Hiányzik nagyon! Amikor kimegyek a szüleim házába, mindig azt várom, hogy ő jön elém, nagy huncut mosollyal az arcán, és megkérdezi: "Éhes vagy kislányom?"

És hiányzik az is, hogy a rádióból szóló tingli-tangli zenére ölelkezve táncoljunk a konyha közepén. Hiányoznak a közös vásárlások, amiket mindig kéz a kézben tettünk meg! Ki fogja most majd a kezem?!

Annyira köszönöm Nektek drága barátaim, hogy Ti itt vagytok velem! Ez nagyon sokat jelent nekem!

Köszönöm Rékusnak, Mónikának, Moncsikának, Barbinak a kedves vigasztaló szavakat, és köszönöm Patrisnak a levelet, amiből most az erőmet merítem! Nagyon szeretlek Benneteket!

Köszönöm Tominak, hogy van nekem.

Tudom, hogy Édes azt szeretné, hogy ne hagyjam el magam, hogy éljem az életem tovább, és ne keseregjek a visszafordíthatatlan miatt, ezért megpróbálok így tenni. Élek tovább, csonka lélekkel ugyan...

Édesanyámnak

Tudnod kell, hogy nagyon szeretlek! Ez mindig is így volt, és mindig is így lesz! Rettenően hiányzol, nagyon fáj, hogy már nem vagy itt velem.

Nagyon fáj, hogy nem leszel velem a diplomaosztómon, de ígérem, hogy megcsinálom, hogy nagyon büszke lehess rám!

Nagyon fáj, hogy nem lehetsz velem az esküvőmön, de azért a lelkemben ott leszel velem.

Nagyon fáj, hogy nem láthatod az unokádat, de megígérem, hogy elmesélem neki, hogy Te voltál a világon a legjobb Édesanya! Remélem, hogy én is hasonló jó anya leszek!

Tudom, hogy most is itt vagy velem, és tudom, hogy végigkíséred az életem.

Megígérem, hogy apura nagyon fogok vigyázni, sokat leszek vele, mert tudod nem túl gyakorlatias, kell neki, hogy valaki vezesse az életben. De hát ezt nem is kell mondanom, mert Te igazi társa voltál jóban-rosszban.

Azt is meg ígérem, hogy Kálmival jó testvérek leszünk, és nem fogunk minden hülyeségen összeveszni.

Képzeld a barátnőim vigyáznak most rám, nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen barátaim vannak, de a legnagyobb szerencse az volt az életemben, hogy Te voltál Nekem!!!!

Nagyon hiányzol, nagyon szeretlek!

Nyugodj békében!

Borzalmas nap

Ha legközelebb eszembe jutna vodka RedBullt inni, légy szíves verjetek fejbe, de úgy istenesen. Tegnap este/ma hajnalban Hajnival, aki a kolléganőm sikerült belecsapni a lecsóba, pedig lightosra terveztük az estét, de aztán valahogy elsodortak minket az események. Az a szörnyű az egészben, hogy sejtésem sincs, mi a franc történt velünk hajnal kettő és hat között. Úgy értem emlékszem dolgokra, de az egész olyan mintha egy időutazáson vettünk volna rész, baromi sok alkohollal kísérve. Na ma ennek az estének nyögöm a hatásait. Baromi rosszul vagyok/voltam egész nap. Fejfájás, émelygés, depresszió. Utálom ezt az érzést, de hát minek iszik aki nem bírja! Megjött az utolsó vizsgám eredménye, 3-as. Szóval örömmel közlöm, hogy befejeztem az éppen aktuális vizsgaidőszakot! Juhéj! Mondanám, hogy erre iszunk, de azt hiszem, most egy ideig nem kívánom az alkohol tartalmú italokat. Megy egy film a tv-ben, és éppen az olaszországi Velence van benne! Jaj, de jó lenne most ott lenni! Oh, sole mio.... Pizzát, pastát enni, vásárolgatni, sétálgatni a kis utcákban, és flörtölni a cuki olasz fiúkkal! Ha anyukám jobban lesz, akkor áprilisban elviszem oda, ha valakinek van kedve csatlakozhat!

Az első - baromi nehéz - lépés

Megtettem az első - baromi nehéz - lépést a fogyásom érdekében, eltoltam magam a helyi fitness egységbe zsírtolvasztani. 63 percet kepesztettem az elipszistraineren, a végén már belehalni készültem, de végigcsináltam! Persze folyamatosan alkudoztam saját magammal, hogy jól van már 20 perc megvan, csak 30-ig bírd ki, aztán, ha már ennyit megcsináltál, akkor még tíz percet kibírsz, és így tovább. Aztán lementem szerdán is, és ma is tiszteletem teszem a teremben. Jah, és felfrissítettem az edzés cuccaimat is :) így talán nagyobb lelkesedéssel megyek az edzésekre.

Azon gondolkoztam, hogy kellene egy ilyen volt/ilyen lett fotót csinálni magamról, csakhogy lássam az eredményt (persze ha lesz eredmény, bár miért ne lenne!) Remélem Rékus segítségemre lesz ebben! Plííííz!

Tegnap volt a vállalatgazdaság vizsgám, ami nekem a mumus volt. Baromi sokat tanultam, és képzeljétek 5-öst kaptam!! Még most is alig hiszem el! Óriás köszönet illeti Szandrát, aki a számolást gyakorolta velem. Köszönöm!

Ma viszont az utolsó vizsgám lesz, de úgy érzem ez bagatell a többihez képest, azért drukkoljatok!

Jövő héten jön haza az elmebeteg barátnőm Londonból!!! Már nagyon várom! Végre el tudunk menni bulizni egy jót, mert már rég voltam egy igazán klassz partiban.

Na megyek, és olvastagtom még a tananyagot.

Majd jelentkezem!