Furcsa napjaim vannak, egyik percben végtelen nyugalom tölt el, a másik pillanatban zokogok. Napközben még csak-csak elvagyok, de a reggelek, és az esték szörnyűek. Minden reggeli ébredésnél szembesülök azzal, hogy Anya már nincs többé. Borzasztóan hiányzik!
Egyik nap kaptam egy emailt a főiskoláról, amiben arról értesítettek, hogy az egyik dolgozatom ötös lett. Rutin mozdulatokkal nyúltam a telefon felé, de aztán a felismerés megbénította a kezem. Már nem tudom Őt felhívni, hogy elújságoljam a nagy hírt. Most Apukámat hívtam fel, aki nagyon örült a hírnek, és szerintem büszke is rám, de azért ez más.
A kollégáim nagyon kedvesek velem, Betti, Balázs, Hajni folyamatosan ápolgatják a lelkemet, azért néha-néha elsírom magam az irodában, főleg mikor azokat a képeket nézegetem, amikor Anycival és Mónikával a veszprémi állatkertben kirándultunk. Mit nem adnék azért, ha még egy ilyen napot eltölthetnék Anyukámmal.
Úgy mondják, hogy bajban ismerszik meg a barát! És tényleg! Most ténylegesen kiderült, hogy kire számíthatok igazán, kit nevezhetek igazán a barátomnak. Szerencsés vagyok, hogy vannak jópáran! Köszönöm nekik, hogy vannak nekem!
Moncsika itt volt egyik nap, és London is bejelentkezett, Rékustól pedig kaptam gyönyörű virágokat. Köszönöm Lányok, hogy ennyit törödtök velem!
Ma volt a második évfolyam dolgozatunk, és négyes lett. A körülményekhez képest ez nem is olyan rossz. Szandrám, ez a projekt a munkád nélkül nem valósulhatott volna meg! Ha jobb formában leszek, majd megünnepeljük, hogy ennek a vizsgaidőszaknak is sikeresen a végére értünk! Tudom, hogy most Édesanya nagyon büszke rám!
A prezentáció után hazajöttem aludni, mert teljesen lemerült az elemem. Fájt a torkom, a fejem, és egész nap sírtam. Szegény Tomi, és szegény Apukám nem tudtak megvigasztalni. Ezért este találkoztam Hajnussal, és elmentünk moziba, és megnéztünk egy új vígjátékot. A film után lelkiismeret furdalásom volt, szabad nekem egyáltalán nevetnem?! Nem sértem meg Anyukám emlékét azzal, ha egy kicsit jól érzem magam?! Úgye nem?!
Holnap készülünk a hétfőre! Készülünk, mert jönnek a vidéki rokonok a temetésre. Ebédet főzünk, takarítunk. Nekem a lelkemet is fel kell készítenem erre napra, hogy eltudjak Édestől búcsúzni. Úgy döntöttem levelet írok neki, amit szeretnék neki "odaadni". Már a fejemben összeállt a levél, de még nem volt erőm leírni. Majd holnap...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése