HaHó

Budapestet ma ellepte a hó, és ez témát adott mindenki számára. Ezt zengi a TV, a rádió, és erről írnak a barátaim a Facebookon is. Valaki imádja, van aki utálja. Nekem tetszik nagyon! Gyönyörű! Ez a vers jutott eszembe (azt hiszem óvodás koromban tanultam)

Szabó Lőrinc: Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,

Repülőgép, amin jár,

Szél röpíti, az a gépe,

Így ül a ház tetejére.

Ház tetején sok a drót,

Megnézi a rádiót,

Belebúj a telefonba,

Lisztet rendel a malomba.

Lisztjét szórja égre-földre,

Fehér lesz a világ tőle,

Lisztet prüszköl hegyre-völgyre,

Fehér már a város tőle:

Fehér már az utca,

Fehér már a puszta,

Pepita a néger,

Nincs Fekete Péter,

Sehol, de sehol nincs már fekete,

Csak a Bodri kutyának az orra hegye,

És reggel az utca, a puszta, néger,

A taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter,

És ráadásul a rádió,

Mind azt kiabálja, hogy ESIK A HÓ!

Bár azért okozott kellemetlenséget is ez a mérhetetlen mennyiségű csapadék. Béka (az autóm) egy nagyobb hókupachoz hasonlított reggel, eltelt egy fél óra mire kiszabadítottam a rabságból. Furcsa, de szeretek hóban vezetni, gondolom a kihívás miatt. Reggel, amikor mentem bevásárolni, a hókotrónak még se híre, se hamva nem volt, de azért elküzdöttem magam a kis tecsóba.

Képzeljétek, tegnap a Fővárosi Nagycirkuszban voltam Rékussal, és két huszonéves sráccal. (Mónika, nem fogok a sorsodra jutni!!! ;) )

Amikor Réka felhívott, hogy milyen programot szervezett, élből nemet mondtam. Nem szerettem a cirkuszt. Persze ő meggyőzött! Na igen, ahhoz nagyon ért! Már tini korunkban is óriási tehetsége volt hozzá, hogy fűzze meg Anyukámat, ha valahova el akart menni velem. Ha kellett együtt sírtunk a cél érdekében.

Szóval elmentem vele a cirkuszba, és nem bántam meg. Igazán jól szórakoztunk! Az idomított cicáknál nem akartam hinni a szememnek, és persze voltak nagyobb macskák is. Heten, mint a gonoszok. Természetesen az oroszlánidomár beletette a fejét az egyik oroszlán szájába, én meg folyamatosan arra gondoltam milyen lehet egy ilyen nagy macs száj higiéniája?!

A legelképesztőbb a Vargas testvérek produkciója volt. A halálkerék nevezetű szerkezetben félelmetes artista mutatatványokat adtak elő. Mi meg csak annyit tudtunk mondani, hogy uuuu, bmeg, juj, bmeg, le ne essen, bmeg, bmeg, bmeg... Nesze neked kultúr magyar!

Holle anyó megint elkezdte rázni a dunyháját. Úgy látszik a teljes káoszra hajt az öreglány.

Se baj, holnap majd építek egy hóembert, talán szánkózom is egyet.

Most megyek és Anyukámnak gyújtok egy gyertyát, mint minden este...