Nagyon sokat beszélek Édesről, a vele eltöltött időről, a közös élményekről, az életemről, életéről. (ne haragudjatok, ha néha már sok vagyok)
Azt gondolom, hogy Anyukám példaértékű életet élt, és ezt most nemcsak az elfogultság mondatja velem! 36 évig dolgozott egy munkahelyen, kemény volt a munka, de Ő soha nem panaszkodott. Szerették Őt a kollégái, kolléganői, főnökei. Ezt onnan tudom, hogy amikor kórházban volt, a főnöke minden nap felhívta, és a kollégák is hetente többször. Sőt, amikor már otthon lábadozott meg is látogatták, bár szerinte csak a finom hurka miatt. :)
37 évig élt együtt Apukámmal jóban-rosszban, és azért be kell valljam nem volt egyszerű dolga.
A testvérem és én mindent megkaptunk tőle amit megtudott adni nekünk, és a halála után is gondoskodik rólunk. Elképesztő ahogyan a pénzzel bánt, nagyon sajnálom, hogy ezt nem tudtam tőle megtanulni!
Édes és köztem valami egészen különleges kapcsolat van/volt, és én erre annyira, de annyira büszke vagyok, és remélem, tudom, hogy Ő is az. Ő volt az én fő kritikusom, rajongóm, barátnőm, Anyukám, bizalmasom, hétköznapi hősnőm! Én voltam az Ő Anya-majma, Csillukája, kislánya, Tündérvirágszála.
Nagyon hiányzik a meleg ölelése! Hiányoznak a puszik! Hiányzik, hogy kikísérjen az autómhoz, mert ezt mindig megtette! Egyszerűen hiányzik minden ami Ő volt.
Most fotóalbumot készítek Róla, Apunak, a tesómnak, és magamnak. Beleteszek minden olyan emléket, képet ami vele kapcsolatos, amiket Ő gyűjtött össze. Szeretném ha egyszer lesz gyermekem akkor megtudjam mutatni, hogy az Anyukám, a Nagymamája mennyire klassz nő volt, szeretném ha nekem is ilyen kapcsolatom lenne a lányommal, fiammal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése