azért előbb-utóbb rendbe jön minden...

Milyen furcsa, hogy egy vadidegen emberrel milyen jót tudsz beszélgetni annak ellenére, hogy soha nem találkoztatok, és nem tudsz róla semmit. Ritka az ilyen azt hiszem. Ritka, hogy ennyire rá tudsz hangolódni valakire. Új ismerősöm G. gyermekkori Svájcba szakadt barátném - Nóri -haverja. Furcsa mód "találkoztunk"! Annak a cégnek "adta el a lelkét" :) ahol én is dolgozom, csak ő egy jobb helyen, a svájci irodában teszi majd mindezt. Szóval, valamikor a közelmúltban Nórinak egy céges dossziéba adtam doksikat, és ezt szúrta ki G. nála, és persze egyből ráharapott. Honnan van ez? Kitől? Aztán már beszéltünk is telefonon, majd Skypeon mert ultra mód parában van az új melóhely miatt. Négy órán keresztül csacsogtuk a cégről, az élet nagy és kevésbbé nagy dolgairól. Jól szórakoztam, baromi jókat röhögtünk! Remélem megismételjük! Úgy döntöttem, hogy 2010. második fele az utazás jegyében fog eltelni! Reményeim szerint augusztusban elutazunk nyaralni valamilyen meleg, kellemes, tengerparti helyre. Ha minden összejön, akkor a csajjokkal Sunnyval és Hajnussal kiugrunk Kismiújsághoz is Firenzébe augusztus végén. Aztán szeptemberben meglátogatom az én drága, bolond barátnőmet Londonban. Októberben amszterdami hosszúhétvége, és novemberben irány Svájc! Már csak egy franciaországi látogatást kellene megszerveznem Vikikéhez, mert megígértem neki! Hűűűű, kellene egy szponzor! Elkezdtem diétázni! Nem eszem semmilyen fehérlisztből készült terméket, és semmi olyat sem amiben cukor van! Büszke vagyok magamra, egész jól bírom! Szeretnék lefogyni legalább 15-20 kg-t! Drukkoljatok! Kell a motiváció! Az első másfél hét alatt 5 kg-t sikerült ledobnom! Ha még egy kicsit mozognék is sokkal könnyebb lenne, de ehhez még össze kell szednem magam!

Hiány

Annyira hiányzik! Hiányzik az a fajta szeretet amivel Édes szeretett. A mindenféle fenntartásoktól mentes, anyai szeretet. Hiányoznak a telefonhívások, hiányzik a "Hakapeszik Maki" arc, amit akkor vágott amikor megakart nevetetni, de ezt csak egyedül nekem produkálta, imádtam! Hiányzik a konyhai tingli-tangli tánc, és hiányoznak a közös bevásárlások. Hiányzik az ölelése, és a puszik is! Hiányzik! Óriás űrt hagyott maga után! Próbálom élni az életem, és próbálom nem mutatni, hogy mennyire fáj. Ha emberek között vagyok, akkor egész jól működöm, de egyedül állandóan kattog az agyam. Mikor lesz ennek vége? Vége lesz egyáltalán? Átalakulnak ezek a nagyon fájó gondolatok? Vagy ez már mindig így lesz? Mozgalmas nyaram van. Folyamatosan jövők-megyek-intézkedek. Állandóan a barátaimmal vagy Tomival lógok a Balatonon . Mindezek ellenére szinte minden nap sírok. Mindig van valami impulzus amiről Anya jutt eszembe, és ilyenkor zokogok mint a záporeső. Persze azért akad olyan is, amikor mosolyogva tudok Anyura gondolni, például ilyen amikor eszembe jutt a fent említett Hakapeszik Maki arc, vagy amikor Apuval emlékezünk Anycira. Remélem, hogy lassan márcsak így mosolygósan fogok Édesre gondolni, és elmúlnak ezek a sírós éjszakák.

Tik-tak

Szerintetek tényleg ciki, ha manapság egy 34 éves lánynak nincs férje, gyermeke, abból is legalább kettő?

Pénteken hivatalos voltam az általános iskolai évfolyamtalálkozóra. Rajtam kivül minden lánynak már legalább két gyereke volt, és majdnem minden srác is büszkélkedett egy vagy két pujával. Írtó kényelmetlenül érzetem magam, amikor folyamatosan azt dörgölték az orrom alá, hogy tik-tak-tik-tak megy az idő, szülnöm kellene már, meg hogy ez mekkora boldogság az életben. Én ezt mind elhiszem, DE...

Egy percig sem sajnálom, hogy úgy éltem eddig az életem, hogy az tele volt kalanddal, szórakozással, utazással, tanulással.

Nem hiszem, hogy attól kevesebb ember lennék, hogy még nem szültem gyereket, gondolom nem vagyok még semmiről lemaradva!

Én nem szoktam felhozni azoknak akik fiatalon szültek , hogy elment mellettetek az élet, mert a gyereknevelés teljes embert kíván, óriás felelősséggel, és lemondással, és addig amíg én éltem az izgalmas, szórakoztató életem, addig ti lepukkanva, lenőtt hajjal gyereket neveltetek, mert meg kell mondanom, a társaság java része nem volt csúcsformában.

Egyetlen dolgot sajnálok, de azt nagyon, hogy Anya nem láthatja az unokáját! De tudom, hogy egyszer biztos lesz valaki akit ugyanúgy szerethetek, ahogy azt Anyukám szeretett engem!

Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Istenien éreztem magam! Köszönöm Szaninak, hogy megszervezte a születésnapi vacsorámat! Köszönöm Kismiújságnak a gyönyörű tavaszi csokrot! Köszönöm Szilvinek, hogy nagyon bátor volt, és elhozta Virágot és Marci babát! Nagyon szeretlek Benneteket!

Március 1.

Keserédes ez a mai nap. Ma van a születésnapom, az első Édesanya nélkül. Sírva feküdtem le, és sírva ébredtem, még mindig rettenetesen fáj a hiánya.

Reggel Tomival lementünk Balatonfüredre üzlethelyiséget nézni. Elég szkeptikusan álltam a dologhoz, ugyanis egy most nyíló bevásárlóközpontban lenne a hely, de be kell vallanom teljesen belelkesedtem amint megláttam az üzletet. Olyan jó lenne, ha összejönne! Drukkoljatok!

A születésnapom alkalmából csodaszép tavasz volt ma, legalábbis úgy döntöttem, hogy ez ma igenis csak nekem van! A nap sugarai simogatták az arcom, és a lelkem, úgy éreztem végre valami jó történik velem. Tomival beültünk a parton egy kávézóba reggelizni, beszélgetni, nagyon jól éreztem magam. Rég volt ilyen. Hazafelé az autóból bámultuk az érintetlen tavat, a napsütés gyönyörű hídat alkotott a Balaton vízén. Ismét rájöttem mennyire szeretem a magyar tengert.

Reggeltől estig jöttek a telefonhívások és az üzenetek rokonoktól, barátoktól, ismerősöktől telefonon, és persze a Facebookon is. Nagyon jó érzés, hogy ilyen sokan gondoltak/gondoltok rám. Köszönöm szépen!

Aztán hallottam még egy jó hírt. A testvéremet, aki szakács kinevezték chefnek a munkahelyén! Hát nem szuper?! Nagyon büszke vagyok rá, és tudom, hogy Édes is az!

Délután Tomival kimentem a temetőbe Anyukám sírjához. Virágokat ültettünk, mécsest gyújtottunk, és beszélgettem vele egy kicsit. Tegnap Marctól kaptam egy csomó holland tulipánhagymát, azokat ültettük el, mert Édes nagyon szerette a tulipánokat!

Beugrottunk Apuhoz is a munkahelyére, és annyira aranyos volt, nem feledkezett el a születésnapomról, pedig régen ezeket az ünnepeket Anyu tartotta számon.

Összességében nagyon szép volt ez a mai nap, pedig rettegtem tőle, hogy milyen lesz.

Holnap megyek vacsorázni a Goa Étterembe a legkedvencebb csoporttársakkal, Szanival, Viktorral, Szilvivel, és Petrácskával. Már nagyon várom! Nagyon szeretem őket, bár Viktor néha nagyon fel tud bosszantani, de ezt írjuk a fiatalsága számlájára. ;)

Premier

Tegnap este igazi, rongyrázós, celebektől hemzsegő színházi bemutatón voltunk Rékussal. A Pesti Színházban mutatták be Kamondi Zoltán rendezésében Mindent Anyámról című darabot. Gondolom ismerős a cím, hiszen az egyik legsikeresebb európai film, Pedro Almodovar Oscar díjas alkotásának színpadi változata ez.

A színház hemzsegett az ismert és kevésbé ismert sztároktól, művészektől, kultúrsznoboktól. Ott voltak a Víg/Pesti Színház művészei, tiszteletét tette Friderikusz Sándor, Pataki Ági, Sütő Enikő, egy rakás televíziós "napszámos". Mi a 7. sorban ültünk KOLTAI LAJOS operatőr, rendező és felesége mellett! Nagyon szerettem volna neki elmondani, hogy a Maléna, aminek ő volt az operatőre, és amiért Oscar jelölést is kapott az egyik kedvenc filmem, de inkább megtartottam magamnak.

Az előadás előtt Réka fenntartással állt a feldolgozáshoz, ami érthető is azok számára akik látták az Almodovar filmet. Be kell vallanom, hogy szerintem az előadás zseniális volt! Börcsök Enikő, Varju Kálmán, Epres Attila, Hegyi Barbara és a többi művész tényleg fantasztikus volt. Az én személyes kedvencem mellesleg Epres Attila alakítása volt, ő Agradot alakította a transzvesztita örömlányt. Láttam már őt több darabban játszani, de ez most egészen lehengerlő volt.

Az előadás közben rá kellett jönnöm, hogy a magyar közönség, vagy lehet, hogy csak ez a "kiváltságos" közönség mennyire rosszul reagált a színpadon történtekre. Nagyon furcsa volt, hogy voltak olyanok akik akkor is nevettek amikor éppen valami drámai történt a színpadon. Meg kell mondjam, ez engem kimondottan zavart.

Volt egy rész az anya-gyermek kapcsolatról, amikor igencsak küszködtem a könnyeimmel. És Rékus mintha belelátott volna a gondolataimba megnyugtatás képen megfogta a kezem. Köszönöm!

Az én drága csoporttársaim - Szani, Viktor, Szilvi - meghívtak egy szülinapi vacsorára a Goa Étterembe. Már nagyon várom - és nem a születésnap miatt - hanem hogy végre megint jókat nevessünk, beszélgessünk, mert már nagyon rég volt ilyen.

Harminc ööööö, harmincegynéhány éves leszek holnap. Nagyon furcsa lesz ezt Édesanya nélkül megélni. Mindig ő volt az első aki smst küldött nekem, és reggel felhívott telefonon. NAGYON HIÁNYZIK!

Anyukám minden év februárjában fánkot sütött, csoda finom, szalagos farsangi fánkot. Úgy gondoltam megtartom ezt a hagyományt és ki kerestem egy fánk receptet a netről. Nem egy egyszerű feladat a fánk készítés, de azt kell mondjam Édes büszke lenne most rám. Szerintem, és Tomi szerint is nagyon jól sikerült! Ez abból is gondolom, mert villámgyorsan beburkolt hármat.

Most el megyek apukámhoz és szállítok neki a fánkból, mert már biztos nagyon várja.

Jah, ha valaki kíváncsi a receptre, és fánk sütésre adná a fejét, a receptet itt találjátok:

http://nosalty.hu/farsangi_fank_recept_1977

R.I.P.

Egy levél fogadott ma a Facebookon egy ismeretlen lánytól. Először azt hittem, hogy egy rossz tréfa áldozata vagyok, hiszen az üzenet Szalai István barátom haláláról szólt. Az nem lehet, volt az első reakcióm, hiszen pár hete beszéltünk egymással, az nem lehet, mert mostanában kommentelte az egyik fotómat, és biztos nem is róla van szó, hiszen június 26-án lesz az esküvője, amire már szóban meg is hívott! Ezek voltak az első gondolataim mikor elolvastam az ismeretlen lány emailjét. Sajnos ez a szörnyű hír igaznak bizonyult. Az ismeretlen lány pedig István menyasszonya volt, aki tudta, hogy jóban vagyunk ezért írt nekem.

Pisti 32 éves, jóképű, pozitív srác volt. A közelmúltban került új munkahelyre, és tervezte a jövőjét az ő Petrájával. Sajnos az élet közbeszólt! István szíve nem bírta tovább, és feladta a küzdelmet. Szala, nyugodj békében!

Azt hittem, hogy a 2010-es évem jobb lesz mint az elmúlt évek. VALAKI MONDJON MÁR VALAMI JÓ HÍRT!!!! Úgy érzem, hogy a lelkem, a szívem nem visel el több megrázkódtatást.

Az egyetlen jó dolog ami az elmúlt napokban történt, hogy a testvéremmel ismét tudtunk egymással kulturált, emberi hangon beszélni. Megkönnyebbültem...

Tegnap színházban voltunk Hajnussal, bár 4 főre volt jegyünk. Rékus és Dávid sajnos nem tudott eljönni, mert a család autói sztrájkba léptek. Réka autóján a zár adta meg magát, Ani (ő Réka anyukája) verdája meg a hidegre való tekintettel egyszerűen nem indult és kész.

Jegy híján nem volt egyszerű bejutni az előadásra, de megoldottuk, sőt a jegyszedőknek is szereztünk egy vidám estét. Réka lediktálta a jegyen lévő információkat, és még MMS-ben is átküldte, hogy a színházban biztos elhiggyék a sztorinkat, én meg persze bőszen mutogattam mindenkinek, hogy márpedig nekünk van jegyünk csak más formában. Maxim Gorkij Barbárok című darabját néztük meg, és a Katona József Színház társulata ismét nem okozott csalódást! Fantasztikus előadás volt. Kár, hogy Rékusék lemaradtak!

Vasárnap délelőtt, hogy Patris érezze a törödést szénhidrát napot tartottunk. Elmentük a Vapianoba pizzázni hárman, mert hát Tomikát nem hagyhattam otthon vasárnap délben. Egész jól sikerült ebéd lett, pedig elég szarul indult. Örülök, hogy végre Patrist láttam kimozdulni a lakásból, és végre láttam, hogy nemcsak fénnyel táplálkozik! :)

Vettem magamnak egy pár héttel ezelőtt egy éves horoszkóp könyvet amiben heti prognózisok vannak, de az első fejezet tömören taglalja, hogy mit várhatok és más Halacskák mire számíthatnak 2010-re. Nos: "A 2010-es év bizony változást jelez, ugyanis a változásra, fordulatokra utaló, lassú mozgású Uránusz egész évben a Halak jegyén vonul át. Ez azonban jó hatású lesz tekintettel arra, hogy az év nagy részében az optimizmust, derűt sugárzó Jupiter is az Önök jegyében jár. Különösen az év első fele lesz alkalmas arra, hogy az esetleges váratlan fordulatoknak a jó oldalát lássák.

Tavasszal a magánéletre tevődik a hangsúly. A bizalom kérdése kerül előtérbe, de szerencsére nem fogja Önöket a párjuktól eltávolítani, sőt lehetőséget nyújt, hogy korábbi problémáikat megbeszéljék.

Utazásra a július lesz a legalkalmasabb.

Ha munkájukkal, hivatásukkal kapcsolatos változást terveznek, arra az ősz kínál jó lehetőségeket. Az év mottója az Önök számára ez lehet:

"Az életben elkerülhetetlen változásoknak próbáld meg a legjobb oldalát látni!"

Hát, ami azt illeti még nem érzem azt a fene nagy optimizmust és derűt, és nem igazán látom az elmúlt hetek történéseinek pozitív oldalát. Nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen változást hoz a tavasz a magánéletemben, talán Tomika megkéri a kezem?! Ááááá, én már nem hiszek a tündérmesékben. Viszont a júliusi utazás nagyon jó lenne! Esetleg meglátogatnám Princessa Rozát New York Cityben!

A múlt héten megleptem magam egy londoni repülőjeggyel! Márciusban elutazok 5 napra, és meglátogatom a drága barátnémat. Már nagyon várom! Jó lesz egy kicsit kiszakadni ezekből a szürke hétköznapokból!

Szeretem Londont! Nyüzsgő, mindig éber város. Már többször volt szerencsém hozzá, de még mindig nem láttam a város java részét. Na persze, mert Mónikával mindig a nyakunkba vettük az Oxford streetet, hogy beszerezzük az éppen aktuális szezon outfitjét. De majd most bepótolok egy csomó mindent. Szeretnék elmenni a National Gallerybe, a Tatebe, vásárolni a Covent Garden piacon, és esetleg megnézni egy színházi előadást.

Majd élménybeszámolók!

Angyal

Angyalos napjaim vannak mostanában. Hóangyalt csináltam a hétvégén a hatalmas nagy hóban, Robbie Williams Angels dalát hallgatom, és nagyon sokat gondolok Anyukámra, aki biztos, hogy őrangyalként vigyáz most rám onnan fentről.

Borzasztóak a reggeleim, és rémesek az estéim. Utálok minden reggel Édes hiányával szembesülni, este pedig utálom, hogy a gondolataim nem hagynak aludni. Ezért próbálok magamnak minél több programot szervezni, hogy legalább egy kis időre eltereljem ezeket a fájó gondolatokat.

Tegnap este például színházban voltam Rékussal és Kismiújsággal. A Katonában néztük meg Ibsen A vadkacsa című darabját. Fajsúlyos, depressziós mű, nem éppen a legjobb választás volt, az éppen aktuális lelkiállapotomhoz. Persze a főszereplő rajongásom tárgya Fekete Ernő Tibor ismét zseniális volt. A gyereket játszó Simkó Katalin viszont elborzasztott engem is, és Viktort is. Egyszerűen képtelen voltam összehozni a látványt, és a hangot. Olyan volt, mint egy gyerektestbe bújt felnőtt. Brrr...

Ma moziban voltam Hajnussal. Megnéztünk egy csajos limonádét, tudjátok, olyan típusú filmet amin csak ülsz, mint egy dinnye a fűben, és nem gondolkozol. Hááááááát, ahhoz képest, hogy vígjátékra vettünk jegyet, nem nevettük könnyesre magunkat. Egyszer nézhető, semmilyen valami.

Basszus már éjjel 1 óra van, és én nem jön álom a szememre. Nem akarok rászokni az altatóra, de muszáj lesz bevennem egy felet. Aludnom kell, mert kezdek nagyon kimerülni. Ha este el tudok aludni, akkor hajnalban biztos felkelek, és agyalok. Viszont ha nem tudok elaludni, akkor biztos, hogy reggel nem tudok felkelni. Mókuskerék...

HaHó

Budapestet ma ellepte a hó, és ez témát adott mindenki számára. Ezt zengi a TV, a rádió, és erről írnak a barátaim a Facebookon is. Valaki imádja, van aki utálja. Nekem tetszik nagyon! Gyönyörű! Ez a vers jutott eszembe (azt hiszem óvodás koromban tanultam)

Szabó Lőrinc: Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,

Repülőgép, amin jár,

Szél röpíti, az a gépe,

Így ül a ház tetejére.

Ház tetején sok a drót,

Megnézi a rádiót,

Belebúj a telefonba,

Lisztet rendel a malomba.

Lisztjét szórja égre-földre,

Fehér lesz a világ tőle,

Lisztet prüszköl hegyre-völgyre,

Fehér már a város tőle:

Fehér már az utca,

Fehér már a puszta,

Pepita a néger,

Nincs Fekete Péter,

Sehol, de sehol nincs már fekete,

Csak a Bodri kutyának az orra hegye,

És reggel az utca, a puszta, néger,

A taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter,

És ráadásul a rádió,

Mind azt kiabálja, hogy ESIK A HÓ!

Bár azért okozott kellemetlenséget is ez a mérhetetlen mennyiségű csapadék. Béka (az autóm) egy nagyobb hókupachoz hasonlított reggel, eltelt egy fél óra mire kiszabadítottam a rabságból. Furcsa, de szeretek hóban vezetni, gondolom a kihívás miatt. Reggel, amikor mentem bevásárolni, a hókotrónak még se híre, se hamva nem volt, de azért elküzdöttem magam a kis tecsóba.

Képzeljétek, tegnap a Fővárosi Nagycirkuszban voltam Rékussal, és két huszonéves sráccal. (Mónika, nem fogok a sorsodra jutni!!! ;) )

Amikor Réka felhívott, hogy milyen programot szervezett, élből nemet mondtam. Nem szerettem a cirkuszt. Persze ő meggyőzött! Na igen, ahhoz nagyon ért! Már tini korunkban is óriási tehetsége volt hozzá, hogy fűzze meg Anyukámat, ha valahova el akart menni velem. Ha kellett együtt sírtunk a cél érdekében.

Szóval elmentem vele a cirkuszba, és nem bántam meg. Igazán jól szórakoztunk! Az idomított cicáknál nem akartam hinni a szememnek, és persze voltak nagyobb macskák is. Heten, mint a gonoszok. Természetesen az oroszlánidomár beletette a fejét az egyik oroszlán szájába, én meg folyamatosan arra gondoltam milyen lehet egy ilyen nagy macs száj higiéniája?!

A legelképesztőbb a Vargas testvérek produkciója volt. A halálkerék nevezetű szerkezetben félelmetes artista mutatatványokat adtak elő. Mi meg csak annyit tudtunk mondani, hogy uuuu, bmeg, juj, bmeg, le ne essen, bmeg, bmeg, bmeg... Nesze neked kultúr magyar!

Holle anyó megint elkezdte rázni a dunyháját. Úgy látszik a teljes káoszra hajt az öreglány.

Se baj, holnap majd építek egy hóembert, talán szánkózom is egyet.

Most megyek és Anyukámnak gyújtok egy gyertyát, mint minden este...

Juhász Gyula: Emlék

A szálló évekkel Sok minden megy el, De a szív, a koldus Tovább énekel. Mi remény volt régen, Emlék ma csupán, De legalább sírhatsz, Tűnt szépek után. Ami emlék, szebb is, Mint az, ami él, Romok is ragyognak Hűs Hold fényinél!

Bajban ismerszik meg a barát

Furcsa napjaim vannak, egyik percben végtelen nyugalom tölt el, a másik pillanatban zokogok. Napközben még csak-csak elvagyok, de a reggelek, és az esték szörnyűek. Minden reggeli ébredésnél szembesülök azzal, hogy Anya már nincs többé. Borzasztóan hiányzik!

Egyik nap kaptam egy emailt a főiskoláról, amiben arról értesítettek, hogy az egyik dolgozatom ötös lett. Rutin mozdulatokkal nyúltam a telefon felé, de aztán a felismerés megbénította a kezem. Már nem tudom Őt felhívni, hogy elújságoljam a nagy hírt. Most Apukámat hívtam fel, aki nagyon örült a hírnek, és szerintem büszke is rám, de azért ez más.

A kollégáim nagyon kedvesek velem, Betti, Balázs, Hajni folyamatosan ápolgatják a lelkemet, azért néha-néha elsírom magam az irodában, főleg mikor azokat a képeket nézegetem, amikor Anycival és Mónikával a veszprémi állatkertben kirándultunk. Mit nem adnék azért, ha még egy ilyen napot eltölthetnék Anyukámmal.

Úgy mondják, hogy bajban ismerszik meg a barát! És tényleg! Most ténylegesen kiderült, hogy kire számíthatok igazán, kit nevezhetek igazán a barátomnak. Szerencsés vagyok, hogy vannak jópáran! Köszönöm nekik, hogy vannak nekem!

Moncsika itt volt egyik nap, és London is bejelentkezett, Rékustól pedig kaptam gyönyörű virágokat. Köszönöm Lányok, hogy ennyit törödtök velem!

Ma volt a második évfolyam dolgozatunk, és négyes lett. A körülményekhez képest ez nem is olyan rossz. Szandrám, ez a projekt a munkád nélkül nem valósulhatott volna meg! Ha jobb formában leszek, majd megünnepeljük, hogy ennek a vizsgaidőszaknak is sikeresen a végére értünk! Tudom, hogy most Édesanya nagyon büszke rám!

A prezentáció után hazajöttem aludni, mert teljesen lemerült az elemem. Fájt a torkom, a fejem, és egész nap sírtam. Szegény Tomi, és szegény Apukám nem tudtak megvigasztalni. Ezért este találkoztam Hajnussal, és elmentünk moziba, és megnéztünk egy új vígjátékot. A film után lelkiismeret furdalásom volt, szabad nekem egyáltalán nevetnem?! Nem sértem meg Anyukám emlékét azzal, ha egy kicsit jól érzem magam?! Úgye nem?!

Holnap készülünk a hétfőre! Készülünk, mert jönnek a vidéki rokonok a temetésre. Ebédet főzünk, takarítunk. Nekem a lelkemet is fel kell készítenem erre napra, hogy eltudjak Édestől búcsúzni. Úgy döntöttem levelet írok neki, amit szeretnék neki "odaadni". Már a fejemben összeállt a levél, de még nem volt erőm leírni. Majd holnap...

Hétköznapi hősnő

Nagyon sokat beszélek Édesről, a vele eltöltött időről, a közös élményekről, az életemről, életéről. (ne haragudjatok, ha néha már sok vagyok)

Azt gondolom, hogy Anyukám példaértékű életet élt, és ezt most nemcsak az elfogultság mondatja velem! 36 évig dolgozott egy munkahelyen, kemény volt a munka, de Ő soha nem panaszkodott. Szerették Őt a kollégái, kolléganői, főnökei. Ezt onnan tudom, hogy amikor kórházban volt, a főnöke minden nap felhívta, és a kollégák is hetente többször. Sőt, amikor már otthon lábadozott meg is látogatták, bár szerinte csak a finom hurka miatt. :)

37 évig élt együtt Apukámmal jóban-rosszban, és azért be kell valljam nem volt egyszerű dolga.

A testvérem és én mindent megkaptunk tőle amit megtudott adni nekünk, és a halála után is gondoskodik rólunk. Elképesztő ahogyan a pénzzel bánt, nagyon sajnálom, hogy ezt nem tudtam tőle megtanulni!

Édes és köztem valami egészen különleges kapcsolat van/volt, és én erre annyira, de annyira büszke vagyok, és remélem, tudom, hogy Ő is az. Ő volt az én fő kritikusom, rajongóm, barátnőm, Anyukám, bizalmasom, hétköznapi hősnőm! Én voltam az Ő Anya-majma, Csillukája, kislánya, Tündérvirágszála.

Nagyon hiányzik a meleg ölelése! Hiányoznak a puszik! Hiányzik, hogy kikísérjen az autómhoz, mert ezt mindig megtette! Egyszerűen hiányzik minden ami Ő volt.

Most fotóalbumot készítek Róla, Apunak, a tesómnak, és magamnak. Beleteszek minden olyan emléket, képet ami vele kapcsolatos, amiket Ő gyűjtött össze. Szeretném ha egyszer lesz gyermekem akkor megtudjam mutatni, hogy az Anyukám, a Nagymamája mennyire klassz nő volt, szeretném ha nekem is ilyen kapcsolatom lenne a lányommal, fiammal.

Nem megy az alvás.

Már hajnal kettő óra fetrengek a kanapén, és nem tudok elaludni. Folyamatosan pörögnek a gondolatok az agyamban, folyamatosan próbálom keresni a választ a megmagyarázhatatlanra.

Édes minden gondolatomban ott van, nem tudom, hogy viseljem el a hiányát.

Elhoztam magammal a kispárnáját, mert olyan illata van, mint neki volt, és most azzal alszom. És itt van velem Alfie is, ő egy nagy, puha mackó, amit Londonból hoztam Anyának. Annyira puha, hogy Édes mindig a mellkasára szorította, hogy ne fájjon a szívműtét utáni hege. Most én szorítom magamhoz Alfiet, így egy kicsit közelebb érzem magamhoz Anyukámat.

Azon gondolkoztam, hogy hogy szólított engem Anyu. Megkérdeztem Aput, Tomit, Rékust, a Keresztanyut is, mert egyszerűen nem jutott eszembe. Ez borzalmas. Mindenki azt mondta, hogy Csillu és Csillukám. Hiszek nekik, mert én nem emlékezem, nekem egyszerűen kihagy az agyam mostanában.

Nagyon sok képet, emléket szedtünk elő Apuval és Kálcival. Sokat sírunk, sokat nevetünk ezeken az emlékeken. Keserédes az emlékezés. Annyira szerettem amikor Ő mesélte nekem a gyermekkori történeteket, olyan szeretettel tette ezt.

Megkérdeztem Apukámat, miért szeretett bele Anyuba, miért Őt választotta?! Azt válaszolta, mert olyan nagy szája volt. Hát ebben biztos hasonlítok rá, és azt gondolom másban is. Remélem tényleg így van.

Reggel 5 óra van, álom sehol, csak az a furcsa fájdalom a szívemben...

Köszönöm...

Tudjátok mi a nagyon rossz a szeretetben?! Ha nagyon hozzászoksz, ha nagyon megszereted, akkor utána nagyon nehéz elengedned. Nagyon szerettem Édest. Ő jelentette nekem a szeretetet, az anyai ölelést, a biztonságot, a néha fájó, de őszinte szavakat, a biztatást, életem legszebb perceit, ő jelentett nekem mindent! Tulajdonképpen neki köszönhetem, hogy ilyen lettem, és azt hiszem nem hozok rá szégyent, bár ezt Ti tudjátok megítélni.

Borzalmas üresség van most a lelkemben, nagy, fájó üresség. Kiszakították a lelkem egy részét, és ezt már senki nem adhatja vissza nekem.

Hiányzik nagyon! Amikor kimegyek a szüleim házába, mindig azt várom, hogy ő jön elém, nagy huncut mosollyal az arcán, és megkérdezi: "Éhes vagy kislányom?"

És hiányzik az is, hogy a rádióból szóló tingli-tangli zenére ölelkezve táncoljunk a konyha közepén. Hiányoznak a közös vásárlások, amiket mindig kéz a kézben tettünk meg! Ki fogja most majd a kezem?!

Annyira köszönöm Nektek drága barátaim, hogy Ti itt vagytok velem! Ez nagyon sokat jelent nekem!

Köszönöm Rékusnak, Mónikának, Moncsikának, Barbinak a kedves vigasztaló szavakat, és köszönöm Patrisnak a levelet, amiből most az erőmet merítem! Nagyon szeretlek Benneteket!

Köszönöm Tominak, hogy van nekem.

Tudom, hogy Édes azt szeretné, hogy ne hagyjam el magam, hogy éljem az életem tovább, és ne keseregjek a visszafordíthatatlan miatt, ezért megpróbálok így tenni. Élek tovább, csonka lélekkel ugyan...

Édesanyámnak

Tudnod kell, hogy nagyon szeretlek! Ez mindig is így volt, és mindig is így lesz! Rettenően hiányzol, nagyon fáj, hogy már nem vagy itt velem.

Nagyon fáj, hogy nem leszel velem a diplomaosztómon, de ígérem, hogy megcsinálom, hogy nagyon büszke lehess rám!

Nagyon fáj, hogy nem lehetsz velem az esküvőmön, de azért a lelkemben ott leszel velem.

Nagyon fáj, hogy nem láthatod az unokádat, de megígérem, hogy elmesélem neki, hogy Te voltál a világon a legjobb Édesanya! Remélem, hogy én is hasonló jó anya leszek!

Tudom, hogy most is itt vagy velem, és tudom, hogy végigkíséred az életem.

Megígérem, hogy apura nagyon fogok vigyázni, sokat leszek vele, mert tudod nem túl gyakorlatias, kell neki, hogy valaki vezesse az életben. De hát ezt nem is kell mondanom, mert Te igazi társa voltál jóban-rosszban.

Azt is meg ígérem, hogy Kálmival jó testvérek leszünk, és nem fogunk minden hülyeségen összeveszni.

Képzeld a barátnőim vigyáznak most rám, nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen barátaim vannak, de a legnagyobb szerencse az volt az életemben, hogy Te voltál Nekem!!!!

Nagyon hiányzol, nagyon szeretlek!

Nyugodj békében!

Borzalmas nap

Ha legközelebb eszembe jutna vodka RedBullt inni, légy szíves verjetek fejbe, de úgy istenesen. Tegnap este/ma hajnalban Hajnival, aki a kolléganőm sikerült belecsapni a lecsóba, pedig lightosra terveztük az estét, de aztán valahogy elsodortak minket az események. Az a szörnyű az egészben, hogy sejtésem sincs, mi a franc történt velünk hajnal kettő és hat között. Úgy értem emlékszem dolgokra, de az egész olyan mintha egy időutazáson vettünk volna rész, baromi sok alkohollal kísérve. Na ma ennek az estének nyögöm a hatásait. Baromi rosszul vagyok/voltam egész nap. Fejfájás, émelygés, depresszió. Utálom ezt az érzést, de hát minek iszik aki nem bírja! Megjött az utolsó vizsgám eredménye, 3-as. Szóval örömmel közlöm, hogy befejeztem az éppen aktuális vizsgaidőszakot! Juhéj! Mondanám, hogy erre iszunk, de azt hiszem, most egy ideig nem kívánom az alkohol tartalmú italokat. Megy egy film a tv-ben, és éppen az olaszországi Velence van benne! Jaj, de jó lenne most ott lenni! Oh, sole mio.... Pizzát, pastát enni, vásárolgatni, sétálgatni a kis utcákban, és flörtölni a cuki olasz fiúkkal! Ha anyukám jobban lesz, akkor áprilisban elviszem oda, ha valakinek van kedve csatlakozhat!

Az első - baromi nehéz - lépés

Megtettem az első - baromi nehéz - lépést a fogyásom érdekében, eltoltam magam a helyi fitness egységbe zsírtolvasztani. 63 percet kepesztettem az elipszistraineren, a végén már belehalni készültem, de végigcsináltam! Persze folyamatosan alkudoztam saját magammal, hogy jól van már 20 perc megvan, csak 30-ig bírd ki, aztán, ha már ennyit megcsináltál, akkor még tíz percet kibírsz, és így tovább. Aztán lementem szerdán is, és ma is tiszteletem teszem a teremben. Jah, és felfrissítettem az edzés cuccaimat is :) így talán nagyobb lelkesedéssel megyek az edzésekre.

Azon gondolkoztam, hogy kellene egy ilyen volt/ilyen lett fotót csinálni magamról, csakhogy lássam az eredményt (persze ha lesz eredmény, bár miért ne lenne!) Remélem Rékus segítségemre lesz ebben! Plííííz!

Tegnap volt a vállalatgazdaság vizsgám, ami nekem a mumus volt. Baromi sokat tanultam, és képzeljétek 5-öst kaptam!! Még most is alig hiszem el! Óriás köszönet illeti Szandrát, aki a számolást gyakorolta velem. Köszönöm!

Ma viszont az utolsó vizsgám lesz, de úgy érzem ez bagatell a többihez képest, azért drukkoljatok!

Jövő héten jön haza az elmebeteg barátnőm Londonból!!! Már nagyon várom! Végre el tudunk menni bulizni egy jót, mert már rég voltam egy igazán klassz partiban.

Na megyek, és olvastagtom még a tananyagot.

Majd jelentkezem!